Fradi-szív-dobbanás

Fradi-szív-dobbanás

– A mi sikereinkben csak mi vagyunk érdekeltek, csak mi! Az egyesület felkészültségéről, tudásáról kevesen fognak elismerően nyilatkozni – jelentette ki Kubatov Gábor, az FTC elnöke a minapi évértékelőjében.

Magyarán, a Ferencvárosi Torna Klub eredményessége csak és kizárólag a fradisták számára fontos, mások ebben nem érdekeltek.

Példának hozta föl, hogy egy honlap felkérésére megszavaztatták a klubvezetőket és a klubelnököket arról, hogy ki a 2015. év játékosa, ki az év felfedezettje, ki az év szakvezetője, ki az év edzője Magyarországon. A szavazáson szép sikereket ért el a Fradi, egy kivétellel: Thomas Doll nem lett az év edzője.

A jelek szerint kevés volt a sikerhez, hogy az FTC labdarúgó csapata a magyar labdarúgás második leghosszabb veretlenségi sorozatát produkálta, nem volt elegendő, hogy az elmúlt évben három kupát és egy bajnoki ezüstérmet nyert a csapat, hogy jelenleg tizennyolc ponttal vezeti a bajnokságot, nem bizonyult elegendőnek, hogy az év játékosa és felfedezettje szintén zöld-fehér futballista. A szavazatok alapján az év edzője címet Csertői Aurél, a Paks vezetőedzője nyerte el. Azé a csapaté, amely most negyedik helyen áll a bajnokságban, s amelyet a Fradi 5-0-ra vert meg ősszel.

Érdekességképpen közöljük az eredményt: Thomas Dollra szavazott: Garancsi István (Videoton), Deutsch Tamás (MTK) és George F. Hemingway (Bp. Honvéd). Csertői Aurélra voksolt: Illés Béla (Haladás), Szima Gábor (Debrecen), Leisztinger Tamás (Diósgyőr), Jámbor János (Vasas), Barkász Sándor (Békéscsaba). Horváth Ferenc (Videoton) kettő, Marco Rossi (Honvéd), Mészöly Géza (Haladás) egy-egy szavazatot kapott. Kubatov Gábor Rossira voksolt, saját klubja edzőjére a kiírás alapján senki nem szavazhatott.

– Nem kell felháborodni ezen. Még többet kell dolgozni, még alázatosabban kell a munkánkat elvégezni – kommentálta az eredményt Kubatov Gábor.

A listából jól látszik, hogy egy nyilvánvalóan megkérdőjelezhetetlenül és kiemelkedően eredményes időszak sem egyértelműsíti a sikert. Lám, a tények megcsúszhatnak a szubjektív értékeléseken, noha azt hinnénk, hogy ilyen nem fordulhat elő. Bizonyos, hogy bármely fenti sportvezető megnyalná mind a tíz ujját, ha az edzője vezette csapat azt tudta volna produkálni, mint a Fradi.

Jól mondta Kubatov Gábor, az FTC sikereiben csak az egyesület érdekelt, illetve szurkoló- és szimpatizánstábora.

Ahhoz, hogy ilyen szép eredményeket érjen el a zöld-fehér klub nemcsak Kubatov Gábor 2011-es elnökké választása, s az elmúlt öt évben végzett következetes, tisztaságot, rendet teremtő munkája kellett. Kellett hozzá az is, hogy előtte egy évvel a Fidesz-KDNP szövetség nagy fölénnyel megnyerje a választásokat. Nagyot dobbanhatott ekkor az a bizonyos Fradi-szív, amelynek elgyengítéséért oly sokat buzgólkodott a baloldali-liberális hatalom. Tudjuk például, hogy tíz éve, a csapat NB I-ből való kizárása után minden jogi fórum a Ferencvárosnak adott igazat, a Fradi mégis az NB II-ben folytathatta a bajnoki szereplést.

Az FTC 2006 augusztusában játszotta első NB II-es meccsét a Jászapáti ellen. Közel tizenöt ezren voltak kíváncsiak a mérkőzésre, csaknem kétszer annyian, mint tavasszal az Újpest elleni – még NB I-es – rangadón. A szurkolók így demonstrálták, hogy ők a csapat mellett vannak, függetlenül attól, ki mit főzött ki a hatalom boszorkánykonyhájában. A lelátón volt Orbán Viktor is, mint ellenzéki országgyűlési képviselő. Börtönbe zárt Fradi-szív? című könyvemben olvasható, mit nyilatkozott az üggyel kapcsolatban: „Ami a Fradival történt, az disznóság. A kilencvenes évek elejétől látom, hogyan épül le a klub. Itt már régen nem a Ferencvárosról, hanem a területről van szó. Lecsupaszítják a labdarúgócsapatot, hogy valakik olcsón hozzájussanak a területhez.” (…) Én nem vagyok a Ferencváros elkötelezett szurkolója, de a Fradi mindenkié. A magyar történelemnek egy darabja. A baloldali kormányok az ötvenes években mindent megtettek annak érdekében, hogy eltöröljék. Kinizsinek kellett hívni. Az mindegy, hogy valaki fradista vagy sem – legalábbis én így vagyok ezzel – ezért azt kívánom, s meg is teszek érte mindent, ha tehetek, hogy legyen újra sikeres klub és lábaljon ki ebből a méltatlan helyzetből, ahová jutatták.”

Orbán Viktor betartotta ígéretét. Gyönyörű stadionban a mai magyar foci legsikeresebb csapata futballozik, s az egyesület többi szakosztálya is egyre erősebb, a szurkolók legnagyobb örömére. A bajnokká előlépett női

kézilabda-csapat például a Győr 2006 óta tartó bajnoki hegemóniáját törte meg tavaly.

Az év edzője szavazás azonban rávilágított, hogy a zöld-fehérek esetében kevéssé számítanak a tények, a sikerben valóban csak a fradisták érdekeltek. A zsigerek dolgoznak, a régi reflexek – így vagy úgy – de ma is élnek. S nemcsak a labdarúgás központjaiban, hanem a társadalom különböző érdekcsoportjaiban is.

A mintegy egymillió hatszázezres fradista szurkolótábor megléte azonban óriási erő. A fradistákat már a múlt század elején úgy jellemezték, hogy ők „a társadalom érző, érzékeny, jószívű, szolidáris, lelkes, önmagát magyarnak érző kispolgár mentalitású tagjai”. A szurkolók szemében a Fradi már a kezdet kezdetén a „szívével” játszott. Az egyenes, a csapatot szerető közönség kedvében járni akaró játék kapcsolódott össze a szurkolók csapatszeretetével, kialakítva a Fradi-szív máig érvényes nemes fogalmát.

Az elmúlt öt évben töretlenül fejlődő Ferencváros ezen a mentalitáson alapuló teljesítményével olyan szurkolókat is újból föl tudott sorakoztatni hívei közé, akik a múltban jobbnak látták elhallgatni ebbéli kötődésüket és távol maradtak a sporteseményektől.

Még akkor is, ha a Fradi eredményeit, bármit mondanak is a tények, ma sem akarja mindenki elismerni.      

http://leander.blogstar.hu/./pages/leander/contents/blog/24005/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?