Tancsapda saját gyerekeinknek

A legtöbb diák megy iskolába február 29-én

Azt mondja Arisztotelész, hogy a tanítás gyökere keserű, de a gyümölcse édes. Nem tudni, hogy napjaink kockásingesei osztják-e az ókori filozófus bölcsességét, de nagyon úgy fest, hogy nem. Ellenkező esetben nem értették volna félre Klinghammer István volt felsőoktatási államtitkár nyilatkozatát, ami pontosan szólt: „Olyan pedagógusokra van szükség, akik okosak, erkölcsösek, és ezeket az értékeket adják át a diákoknak. Ezért vagyok pipa, hogy borotválatlan, kócos, kockás inges tanári kar grasszál. Tudniillik egy tanár a megjelenésével is példát mutat a gyerekeknek.” Az exállamtitkár tehát a rendezett tanárokra utalt, akik nemcsak „okosságukkal, erkölcsösségükkel” hatnak a tanítványaikra, de példát mutatnak rendezett megjelenésükkel is.

Persze a tökéletesítésre szoruló Klikk megreformálását vagy megszüntetését követelő szenvedélyes vezetők azonnal elkapták – ahogy mondani szokták – a szarva közt a tőgyit, hogy a külsőségek túlhangsúlyozása révén éppen a lényegről igyekezzenek elterelni a figyelmet. Jelesül: a Klikk létrehozatalára éppen azért volt szükség, mert a közoktatási rendszer a 2010 előtti formában megbukott, az önkormányzatokkal közösen fönntartva ezermilliárdos adósságot halmozott föl, s az oktatás versenyképessége nemcsak a PISA-tesztek alapján romlott drasztikusan, hanem ezt a World Talent Ranking legfrissebb listája is alátámasztja. Tíz évvel ezelőtt Magyarország az előkelő 16. helyet foglalta el, holtversenyben például Németországgal. A legfrisseb kutatások szerint viszont mostanra a hatvan országot tömörítő listán az 51. helyre zuhantunk vissza. Olyan országokkal kerültünk egy szintre, mint Mexikó vagy India. A diákok tudásszintje tehát bő tíz éve csökken, amiről dőreség lenne azt állítani, hogy a pedagógusoknak nincs ehhez köze.

Persze nyilván könnyebb a dolgok könnyebbik végét megfogni, az államtitkári megállapítás alapján a felszínre, a kockás ingre koncentrálni. Azt eltúlozva megpróbálni gúnyolódni a nagyon is megfontolandó szavakon, mint szembenézni a valósággal, s megpróbálni közösen tenni azért, hogy a közoktatás reformja minél hamarabb elérje az optimális szintet.

Bizonyára kényelmesebb lehetett a korábbi viszonyok között tanítani, amikor a pedagógusok munkájának ellenőrzése sem tartozott a napi gyakorlathoz. Felelősségüket az is csökkentette, hogy szabaddemokrata javaslatra a szülőkkel csak akkor oszthatták meg a diákkal kapcsolatban a tanítás során keletkezett információikat, ha arra a tanuló írásbeli engedélyt adott. Magyar Bálint volt SZDSZ-es oktatási miniszter például a 2004/2005-ös tanévet megnyitó beszédében sokféle alapértéket felsorolt – szabadság, tolerancia, egymás elfogadása, szolidaritás, a játékhoz és az örömhöz való jog, de a tanulás és a tanítás minőségének nevesítése valahogy kimaradt a nyilván gondosan összerakott miniszteri listából. A sajátos értékválasztásnak – mint láttuk – meg is lett a lesújtó következménye.

A tarthatatlan helyzeten való változtatáshoz a kormány évekkel ezelőtt hozzáfogott, ami a legégetőbb kérdés rendezésével, a lépésről-lépésre történő béremeléssel társult. Orbán Viktor a parlamentben így fogalmazott a minap: „a pedagógusok esetében 2013 óta minden évben emeltünk. Ők voltak a béremelés első kedvezményezettjei, aminek nemcsak gazdasági okai voltak, hanem erkölcsi és bizalmi okai is, hiszen mi mindannyian, a magyar emberek általában is bíznak a tanárokban, ezért is merjük rájuk bízni azt, ami a mi életünkben a legfontosabb, vagyis a gyermekeinket. Támogatjuk a mostani tárgyalásokat is és megegyezésre fogunk velük törekedni.”

Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter pedig úgy fogalmazott:

„A pedagógusok folyamatosan kapják a béremelést, `16-ban és `17-ben is sor kerül rá. De a mostani bérkövetelésekre a kormány nem tud garanciát adni. A munkatervezéssel és a munkatartalommal kapcsolatos szakmai viták előtt pedig nyitva a kapu.”

Galló Istvánné, a Pedagógus Szakszervezet elnöke is kizárta a sztrájk lehetőségét annak ellenére, hogy nem béremelésről, hanem annak éppen az ellenkezőjéről, a 13. havi bér megszüntetéséről volt szó. Igaz, akkor 2009 áprilisában jártunk, a miniszterelnököt pedig Gyurcsány Ferencnek hívták. Egy másik aktivista, Pukli István, a Teleki Blanka Gimnázium igazgatója pedig hetek óta azt hangoztatja, mindent bevet, hogy „térdre kényszerítse” ellenfelét. Az a Pukli, aki oly mértékben volt gyerekbarát korábban is, hogy a saját diákjai szerveztek ellene tüntetést 2012-ben. Az igazgató egyébként 2007-ig tagja volt az MSZP-nek, s néhány nap óta a szocialista párt elnöke a tévé nyilvánosságát is felhasználva igyekszik őt visszacsábítani a Gyurcsány Ferenc miatt elhagyott egykori pártjába. Nehéz ezektől a nyilvánvalóan politikailag motivált hangadóktól, a szülőket és a gyerekeket csapdába csaló manipulátoroktól a ténylegesen meglévő szervezeti és tartalmi anomáliák közös megoldását célzó konstruktív szakmai hozzáállást, a konfliktus tárgyalásos rendezésére való hajlamot elvárni.

Az interneten sok iskola, illetve iskolai osztály vagy egyes osztályok néhány tagja osztotta meg kockás inges fotóját jelezve, támogatja a pedagógusok követeléseit. A 444.hu-n 62 ilyen felvételt számoltam össze. A hivatalos statisztikai adatokból azonban az is kiolvasható, hogy 2011-ben 3306 általános iskola működött Magyarországon, illetve 772 gimnáziumban és szakközépiskolában folyt tanítás. Az arányok akkor is a józan többség meglétét tényszerűsítik, ha sajnálatos hírek szólnak arról, hogy pedagógusok több helyen vegzálják a nem kockás inget viselő diákjaikat. S az sem segíti az oktatás versenyképességének helyreállításáért való törekvéseket, hogy hirtelen olyan ismert arcok is kockás inges fotóval jelentek meg a neten, mint Koncz Zsuzsa, Bródy János, Ábel Anita vagy Pityinger Dopeman László. Utóbbi, mint emlékezetes – két éve – szíves-örömest rúgott bele a miniszterelnök hungarocellből megformázott fejébe egy tüntetés alkalmával.

Valószínűnek látszik, hogy február 29-én lesz szülő, aki belelép a csapdába, s a kockásingesekre figyelve nem küldi iskolába gyerekét. Eszköznek odadobva legjobban féltett, drága kincsét a saját érdekeivel szöges ellentétben lévő politikai szkanderezéshez. Sokszázezer általános és középiskolás diáktársuk azonban suliban lesz február utolsó napján, mert szüleikkel együtt ők is azt szeretnék, ha minél jobb feltételek mellett tanulhatnának, minél sikeresebb emberekké válhatnának felnőtt korukra.

Ha a tanítás – politikai konfliktusszítás nélkül is – sokszor keserű gyökere után valóban édes lenne a közös erővel jobbá tett oktatási rendszer által belőlük megérlelt gyümölcs.

http://leander.blogstar.hu/./pages/leander/contents/blog/25273/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?