Az elhunyt Pozsgayt sem tiszteli a Népszabadság

Pozsgay Imre temetésével kapcsolatos véleményével a Népszabadság a gyász szomorú pillanataiban sem hagyott szemernyi kétséget sem afelől, hogy valójában mennyire nem tisztelte az elhunytat.

Alapvetően azért, mert ő húzta ki a szőnyeget az MSZMP lába alól, illetve azért, mert pályafutása egy bizonyos szakaszában átállt a jelenlegi miniszterelnökhöz. Az első megállapítást egy meg nem nevezett idős pesti polgár szájába adja a szerző, Hargitai Miklós, aki a buszon adott hangot véleményének. Hogy aztán így történt-e vagy csupán a szerző saját álláspontját mondatta ki vele, kérdés.

Nem lehet tisztelni Pozsgayt továbbá azért sem, mert hangot talált Orbán Viktorral. Mint írja. „azoknak van helyük a nemzet emlékezetében, akik behódoltak vagy személyes szolgálatot tettek Orbán Viktornak, akiket pedig nem kísértett meg ez a lehetőség, azoknak sosem lesznek megbocsátva az ifjúkori politikai ballépéseik.”

Hargitai az ifjúkori „ballépők” közé sorolja például Horn Gyulát, kiemelve rendszerváltozáskori határbontó érdemeit. Rosszallja, hogy Horn eme tettével nem vívta ki Orbánnál a nemzet emlékezetében való méltó helyet, noha zárójelben azért megjegyzi, hogy kétségtelenül részt vett az 56-os forradalom leverésében. Azt már én teszem hozzá, hogy Horn pufajkás múltját a rendszerváltozás után sem bánta meg. A végtelenül cinikus „Na és?”-t pedig nyugodtan tekinthetjük időskori politikai ballépésének.

Ez így van jól. A Népszabadság nem lenne Népszabadság, ha más volna a véleménye. A redakcióban nyilván annak örülnének a legjobban, ha egyáltalán nem történt volna meg a rendszerváltozás. Vagy ha igen, ha már nem lehetett megúszni, akkor maradtak volna meg azok a hatalmi viszonyok, amelyek 1994-ben létrejöttek. Az SZDSZ-ben akkor úgy gondolták, hogy a demokratikus politikai váltógazdaság az MSZP-SZDSZ-koalícióval létrejött, az MDF a kisgazdákhoz és a kereszténydemokratákhoz hasonlóan hamarosan eltűnik, a Fidesz meg nincs is. Önmagukon kívül senkit nem tartottak tényezőnek. Ahogy néhai Gádor Iván a Fidesszel kapcsolatban akkoriban fogalmazott: „visszadobunk benneteket abba a szemétkosárba, ahonnan előhúztunk titeket.”

Azon munkálkodott, hogy az életünk valóban olyan legyen, amilyennek Isten álmodta

Hogy a rendszerváltozás nem a balliberálisok szája íze szerint történt, abban Pozsgay Imrének komoly érdemei vannak. Nélküle elmaradt volna még talán a békés rendszerváltás is. A német Der Spiegel szerint 1989 Pozsgay éve volt. Ebben az évben vezette az MSZP delegációját a nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon, ahol elszántsága, megegyezésre hajlandósága és rugalmassága is kellett a megállapodáshoz. Csaknem fél évszádos barátja, Bihari Mihály a temetésen úgy fogalmazott: Pozsgay Imrében volt politikai és közéleti bátorság, merte kimondani a sokáig kimondhatatlan szavakat 1956-ról, mert ott lenni 1987-ben Lakiteleken. Bihari szerint Pozsgay Imre értelmiségi, reformer politikus volt, a humanista demokrácia következetes híve. Ő is azt vallotta: az emberek kormányzása az emberek által, az emberek érdekében, ez a demokrácia.

Ismerősen csengő szavak. Kap is érte eleget Orbán, akit ezért rendre populistáznak politikai ellenfelei.

Pozsgay nyilatkozataiban többször kitért ama fájdalmas felismerésére, miként lett az épülő szocializmus ifjú kiválasztottjából a saját útját járó, saját lelkiismeretét követő politikus. Őszintén beszélt a damaszkuszi út gyötrelmeiről, azokról a lelki kínokról, amelyeket fiatalkori meggyőződésének felülbírálata közben élt át.

A Népszabadság természetesen figyelmen kívül hagyja az önfejlődés fájón önmarcangoló folyamatát. Jobban esett neki holtában is „rápirítani”, 24 évesen tett 1957-es nyilatkozatát beidézni: 1956 „Színtiszta, steril ellenforradalom”.

Mennyivel valósághűbb az elhunytat katolikus szertartás szerint búcsúztató Jelenits István piarista szerzetes jellemzése a hívő emberről: „azon munkálkodott, hogy az életünk valóban olyan legyen, amilyennek Isten álmodta.” Illyés Gyula ezt így fogalmazta meg: nem az számít öcsém, hogy honnan jössz, hanem az, hogy hová mész.

Ez az út nyitva állt a többi MSZ(M)P-s korifeus előtt is. Rajta és Szűrös Mátyáson kívül azonban senki nem lépett rá. Pedig akár egy valódi nemzeti baloldal alapjait is lerakhatták volna Pozsgayval karöltve a megvilágosodott szocik.

Csakhogy nem világosodtak meg. Megmaradtak továbbra is a nagytőkepárti álbaloldal sötét táborában, következetesen akadályozva egy emberközpontú, nemzeti értékek mentén szervezendő baloldal létrejöttét.

Közösen dolgozva a projekten a Népszabadsággal.

http://leander.blogstar.hu/./pages/leander/contents/blog/26615/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?