Visszanyalt a fagyi a Kohl-találkozó után

Olyan mély a barátság közöttük, amely még akkor is lehetővé tette találkozásukat, amikor Kohlnál betegsége miatt ritka a látogató.

Pálfordulásról, hátra arcról, a Népszava számára érthetetlen eredményről borong a lap kommentárja Orbán Viktornak Helmut Kohl, volt német kancellárnál tett látogatása után. Friss Róbert nagyon neki lehetett keseredve, amikor papírra vetette A kerítésárus megtorpan című dolgozatát. Nem tudni, mire számított a nyolcvan perces megbeszélés kapcsán, de hogy nem a magyar-német kapcsolatok megerősítésére, elmélyítésére, az valószínű. Botrányt szimatolt a német sajtó is. Élesre állított kamerákkal, hangfelvevőkkel várta a Kohl oggersheimi házából kilépő magyar kormányfőt. Várta, hogy Orbán beigazolja eddigi hipotézisüket, hogy a magyar vezető most kimutatja foga fehérjét. Belecsap a nullás lisztbe, rávicsorít Európára, s Helmut Kohlt védőpajzsként maga előtt tartva nekiront a nemzetállamok megerősítését, azok szilárd szövetsége létrejöttét megakadályozni igyekvő Európai Unió globálnyik vezetőinek. Ebből lehetett volna csak nemzetközi botrányt kreálni, további sanszot adva az e téren amúgy is mindig tettre kész, hiperaktív nyugati és honi balliberális politikusoknak és médiumaiknak Magyarország gyalázására.

Orbán a kitüntetett alkalomhoz illő, elegáns sajtótájékoztatója Friss Róbertnek is csalódást okozhatott. Liberális reflexei azonban nem hagyták nyugodni. Ha már elmaradt a nemzetközi botrány, a látványos konfrontáció Angela Merkellel és Németországgal, azért még fel lehet a helyzetet használni mocskolódásra. Csak hogy ki ne essenek a napi rutinból.

Így lehetett Orbánt kerítésárusnak csúfolni. Olyan köpönyegforgató kereskedőnek beállítani, akinek első a maga haszna, aki pillanatok alatt hajlamos a pálfordulásra, a hazugságra, a becstelenségre, akinek semmibe nem kerül becsapni az embereket. Kicsi öröm, ha ló nincs szamár is jó alapon, Friss Róbert legfeljebb Egri Jánostól kapott volna érte egy hangszórót az egykori tévévetélkedőben.

Orbán persze sosem volt kerítésárus. Ellenkezőleg! Példát adott arról, hogy kerítésépítéssel átmenetileg távol lehet tartani az uniós országoktól a közvetlen migránsveszélyt. Nyilván senkinek sem hiányzik a tavalyi röszkei konfliktus, a Keleti pályaudvar környékének elözönlése, asszonyaink, lányaik közvetlen potenciális fenyegetettsége, hogy a közbiztonság föllazulásáról, a fokozott terrorveszélyről ne is beszéljünk. A kerítés segítségével Magyarországon egycsapásra előállt biztonságra mások is felfigyeltek, ezrét vásároltak tőlünk – nem Orbántól – a kerítésből. Az elején a módszert mélyen lenéző, elítélő Ausztria azóta nem győzi építeni az akadályokat az ország megvédésére.

Persze tisztában van ezzel minden józan magyar állampolgár. Az egykor szebb időket megélt Népszavának ennek ellenére jobban esik gúnyolódni, valótlanságot állítani, félretájékoztatni az olvasókat. Azokat persze, akik még figyelnek a szavukra.

A fagyi azonban visszanyalt. A találkozóról azonnal a kamerák elé álló Orbán Viktor nem vicsorgott, ahogy nem is szokott, nem csapott a nullás lisztbe, nem használta ki a Kohllal összekötő barátságukat a német sajtó győzködésére. A németeket amúgy sem kell győzködnie álláspontja helyességéről, hiszen túlnyomó többségük – Merkellel szemben – migránsügyben neki ad igazat. Kérte az újságírókat, ne "rángassák bele" az egykori kancellárt semmilyen aktuálpolitikai ügybe. Hangsúlyozta, "ő magasan fölöttünk áll, mai aktív politikusok fölött". Kiemelte: „nagy értéke Helmut Kohl egész Európának." Majd valószínűleg a legnagyobb megrökönyödést kiváltó mondat is elhangzott: “erről a helyről is szeretném legjobb kívánságaimat küldeni Angela Merkel német kancellárnak”. Mégiscsak hazánk legnagyobb kereskedelmi partneréről van szó, a német cégek magyarországi jelenlététől magyar családok tömegei függenek. “Magyarország és én mint miniszterelnök kiállunk Berlin mellett és támogatjuk Angela Merkelt az aktuális európai kihívások leküzdésében olyan további kezdeményezésekkel, mint az akciótervünk.”

S hogy mennyire nem volt nyoma sem nyilatkozatában a pálfordulásnak, a visszalépésnek, azt a következő mondatok példázzák: “nagy bevándorlási hullámok idején” egy pillanatra sem kérdőjeleződhetnek meg az európai értékek, köztük a vallásszabadság, a nők egyenjogúsága vagy a kölcsönös tiszteleten alapuló viselkedés egymással. Hozzátette: “nem jöhetnek létre társadalmainkban törvényen kívüli területek, amelyek előmozdítják a radikalizálódást”. Elmondta, hogy ebben a szellemben tárta vendéglátója elé a Schengen 2.0 tervet, amellyel hozzá kíván járulni a menekültkérdés megoldásáról szóló vitához.

A találkozóról kiadott közös közleményben Orbán és Kohl leszögezte: a célokat tekintve teljes mértékben egyetértenek Angela Merkellel, és az ügynek, valamint az érintett embereknek sem használ, ha bárki is “politikai ellentéteket konstruál” a menekülthullám kezelésének fontos kérdésében. A humanitárius szempontok alapján a legjobb utat kell megtalálni az emberek milliói számára létfontosságú kérdésben.

Orbán Viktor tehát megtalálta a megfelelő módot arra, hogy kifejezze tiszteletét Helmuth Kohl, Németország és Angela Merkel előtt, miközben egy percre sem hallgatta el a lényegi kérdésben lévő álláspontját. Valószínűsíthető, ha Kohlnak az lett volna a véleménye Orbánról, hogy köpönyegforgató jellemtelen ember, akkor már eleve nem szövődött volna kettejük között mély barátság. Olyan mély, amely még akkor is lehetővé tette találkozásukat, amikor Kohlnál betegsége miatt ritka a látogató. Az pedig Európa, az Unió számára bír különös jelentőséggel, ha Európa díszpolgára ezekben a kemény időkben éppen az öreg kontinenset is uraló liberális körökben meglehetősen népszerűtlen Orbán Viktor előtt nyitja meg otthona ajtaját.

Ezt nem tudta megemészteni a helyszínen a – finoman szólva – mérsékelten szabad német sajtó, a honi ellenzék médiumaival egyetemben. Mintha számukra fontosabb lenne minden alkalmat felhasználni arra, hogy belerúgjanak a miniszterelnökbe, minthogy elismerjék a nemzet számára kétségtelenül nagy jelentőségű találkozó értékét.

Ebben persze semmi új nincs. Mégis nagyon rossz vele újból és újból szembesülni.

Mennyivel jobban mennének itthon a dolgok, ha a hivatásos szembenállók sem nagytőkés, globalista uraik, hanem valódi megbízójuk érdekeit szolgálnák. A magyar emberekét.

http://leander.blogstar.hu/./pages/leander/contents/blog/26715/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?