Fischer belerúgott a felé nyújtott kézbe

Ha a jóérzésű olvasókon múlt volna, bármekkora karnagya is a világnak, Fischer Iván nem kapott volna egy fillért se

Nem kétséges, hogy a jóérzésű olvasók a Tarlós István-Fischer Iván kötélhúzásban a budapesti főpolgármesternek adnak igazat.

A vita lényege, hogy a Fővárosi Közgyűlés 260 millió forint helyett „csak” hatvan millió forinttal támogatja a Budapesti Fesztiválzenekar idei működését. Fischer méltatlannak nevezte a támogatás csökkentett mértékét – tavaly 260, előtte 270 milliós volt a támogatás –, politikai motivációkat emlegetett. Kijelentette, hogy a főváros megfosztotta Budapest közönségét a hazai koncertek jelentős részétől. Bejelentette azt is, hogy május 7-re villámcsődületet szerveznek, ezzel is tiltakozva a Fővárosi Közgyűlés döntése ellen. Szerinte Budapest jobb városvezetést érdemel.

Tarlós István és pénzügyi helyettese, Bagdy Gábor közleményt adott ki, melyben nyomatékosan hangsúlyozzák: – Fischer Iván karnagy úr kezdi elveszíteni az önkontrollját. Amennyiben nem képes befejezni a követelőző hisztériát, fenyegetőzést és zavarkeltést, úgy át kell gondolják a támogatását. A városvezetők továbbra is elismerik a világhírű karnagy képességeit, de jelzik, hogy az önkéntesen nyújtott támogatást fordíthatják más, szintén nemzetközi hírű zenekarok bármelyikére, „amelyik nem rúg bele a feléje nyújtott kézbe”. (…) „Akkor lesz kiváló ürügye karnagy úrnak politikai motivációról beszélni, ócsárolni a városvezetést, hergelni a közvéleményt” – fogalmaznak a közleményben.

Ha nem lenne más körülmény, ami fűszerezi a Budapesti Fesztiválzenekar vezetője és a Fővárosi Önkormányzat feszült viszonyát, akkor se lehetne kétségbe vonni a városvezető álláspontját, aki önként vállalt feladatként segíti a művészeti értékek kibontakozását. Korábban többel, most kevesebbel.

Fischer Iván azonban sajnálatosan nemcsak karnagyi minőségében áll a magyar és a nemzetközi közvélemény elé. Politikai tartalmú nyilatkozatai, cselekedetei nem győzik rossz színben feltüntetni Magyarországot.

Tavaly decemberben a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak (FAZ) nyilatkozva. „A magyarok még mindig úgy érzik, hogy igazságtalanul bántak velük (Trianonban – a szerk.), holott azóta a „legszörnyűbb gaztetteket követték el: segédkeztek félmillió zsidó kiirtásában és Hitleren csüngtek, hogy egy-két területet visszakapjanak”. Kifejtette, Magyarországon a jobboldali populisták kihasználják a csaknem száz éve élő áldozati szemléletet. Úgy véli, újra érzékelhető az antiszemitizmus, de azért az „nem olyan szörnyű”. „Sokkal veszélyesebb és konkrétabb a rasszizmus, ami a romák esetében nyilvánul meg” – szögezte le.

Januárban pedig arról írunk a Blogstaron, hogy Hillary Clinton volt külügyminiszter és mostani USA elnökaspiráns nyilvánosságra hozta a levelezését 2011 és 2013-ból, ami tartalmazta a Fischer Iván egyik levelét is, amely érintette a Hillary Clinton budapesti látogatását. Ebben fölhívta Fischer Iván a figyelmet arra, hogy Hillary Clinton látogatása legitimálja Orbán Viktor rendszerét. Jelezve, Orbán Viktor éppen a demokrácia lebontására készül és a szólásszabadság negligálásával egy zord rendszert épít. Kérte a külügyminisztert, hogy deklarálja: aggódik a diktatórikus tendenciák miatt, mert ha nem, akkor egy autokratikus rezsim támogatójaként tűnhet fel.

Akkori kérdésünkre a Kormányinfón Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter így válaszolt: – Fischer Iván művészi munkáját mindannyian nagyra becsüljük és tiszteljük, azt hiszem, hogy talán azt is elmondhatjuk, hogy a Mester megnyugodhat, hiszen Magyarország demokratikus jogállam. – Az aggodalmát, a kételyeit és annak megfogalmazását – még ha nem is értünk vele egyet – tiszteletben tartjuk.

A jóérzésű olvasó természetesen mélyen igazságtalannak érzi azokat a vádakat, amelyeket Fischer Iván több alkalommal Magyarországgal szemben megfogalmazott. Joggal háborodik föl azon, hogy világot járó művészként olyan gyalázatos vádakat fogalmaz meg, amely nélkülöz minden valóságalapot és rossz színben tünteti föl hazánkat a világ előtt. És még az a mérhetetlen tolerancia, a művészeti értékek elismerése sem téríti jobb belátásra, amit például Lázár János vele kapcsolatban a véleménynyilvánítás szabadságáról a magyar kormány nevében kifejtett.

Arról már ne is beszéljünk, hogy a kormányzati tolerancián kívül sok milliárd forinttal, adófizetői forintból származó támogatással lehetett ezt a – finoman szólva – felemás magatartást képviselni Magyarországgal kapcsolatban a világban. Az idei összegről – 1 milliárd 150 millió forint – már aláírták a megállapodást az Emberi Erőforrás Minisztériumával, ami 2014-ben és 2015-ben is hasonló mértékű volt. A fővárosi közlemény szerint 2013-ban az államtól, a fővárostól és a taóból összesen 1,9 milliárdot, egy évvel később 1,85 milliárdot könyvelhetett el a zenekar.

Minden tisztelet Lázár Jánosé és a magyar kormányé, hogy ebben a morálisan értékelhetetlen helyzetben higgadt tudott maradni, s a nyilván föllobbanó indulatok elfojtása után maradt erő a szerződés aláírásakor a művészeti értékek előtérbe helyezésére. Marad erő csak a szépre emlékezni.

S legalább akkora tisztelet illeti Tarlós Istvánt, aki a feszített önkormányzati költségvetésből önként vállalt feladatként hatvan millió forintot juttatott a Fesztiválzenekarnak.

Politikusok.

Valószínűsítem, ha a jóérzésű olvasókon múlt volna, bármekkora karnagya is a világnak, Fischer Iván nem kapott volna egy fillért se.

http://leander.blogstar.hu/./pages/leander/contents/blog/27087/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?