Haraszti sunyi diktatúrát akar demokráciaként működtetni

Haraszti most is térdig gázol a mocsokban

Haraszti Miklós, Magyarország leghazugabb pártjának, a 2010-ben a választók által végre süllyesztőbe taszított SZDSZ-nek egyik alapítója újabb trükköt eszelt ki arra, hogyan szerezhetné meg a hatalmat az ellenzék akkor is, ha a választók nem szavaznak rá. Ezt előbb a 168 órában, majd az ATV-ben adta tudtunkra. Láttunk már ilyet a történelemben. Elég Lenin bolsevikjainak 25 százalékos „győzelmére” gondolni 1917 novemberében, mégis feloszlatták az Alkotmányozó Nemzetgyűlést és nekiláttak a véres hatalomgyakorlásnak. Vagy itt van a 1947-es magyarországi kékcédulás választás, ahol a Magyar Kommunista Párt, Rajk László belügyminiszter segítségével – fia szintén az SZDSZ egyik alapembere volt – csalásokat követtek el a győzelem érdekében.

Hogy az ’56-os forradalom leverése után Kádár vérben fogant népi demokráciájáról ne beszéljünk.

Szűk két évvel a választások előtt most is valami demokráciamentes megoldásban sántikál. Haraszti finoman trükknek nevezi elgondolását, valójában azonban bojkottról vízionál, amelyet az ellenzéki pártok „összefogásával” és a külföld liberális globálnyikjainak politikai és gazdasági pressziója mellett végbe lehetne vinni. Haraszti maga is „kétségbeesett gondolatkísérletnek” minősíti ugyan elképzelését. Valójában azonban nagyon is komolyan utolsó szalmaszálként gondol rá, amelybe belekapaszkodva esetleg meg lehetne akadályozni a jelenlegi koalíció újabb kétharmados győzelmét 2018-ban. Ez azt is jelenti, hogy a Tisztelt Ellenzéknek hat éve nem jutott semmiféle olyan megoldás, népközeli, őszinte gondolat az eszébe, amellyel meg tudná nyerni magának a választókat. Nem pattant ki a fejéből olyan terv, amely segítségével le tudná pipálni a Fidesz-KDNP szövetséget és tiszta eszközökkel, mi több tiszta lelkiismerettel lenne képes győzni a választásokon. Haraszti kétségbeesett gondolatkísérletének szárbaszökkenése arra utal, hogy ilyen gondolat már nem is fog eszükbe jutni. Vagy ha mégis, akkor se fogja azt elhinni nekik a kutya sem.

Erre a helyzetre szól a recepct, a trükk, ha úgy tetszik morális zsarolás a választások bojkottjáról. Mint mondja, az ellenzéki pártoknak – együtt a Jobbikal – ki kellene kényszeríteni az arányos választási rendszer bevezetését. Ha ez nem sikerülne, akkor egységesen bojkottálniuk kellene a választásokat. Most attól tekintsünk el, hogy a Jobbik az utóbbi időben egycsapásra milyen szalonképes lett, ha a hatalom megszerzéséről van szó. Helyi szinten már régóta és több önkormányzatban működik együtt az MSZP, a DK ezzel a társasággal. Nemrég pedig éppen Gyurcsány lengette be, hogy akkor nincs baja a Jobbikkal, ha ez a párt mérsékelt, vállalható politikát folytat. (Milyen érdekes, hogy a Jobbik újonnan megválasztott vezetése éppen a néppárti, mérsékelt irányba óhajtja vinni az alakulatot!) S most itt van Haraszti a Jobbikkal való együttműködés tervével. A jelek szerint már mindenkinek együtt lehet működni Vona Gáborral, csak egy embernek nem: Orbán Viktornak. Az is igaz, hogy a magyar miniszterelnök az egyetlen politikus a palettán, akinek esze ágában sincs még csak rágondolni se a Jobbikkal való együttműködésre.

Haraszti azt mondja, hogy azért van jogalap az összefogásra, mert a Fidesz 2011-ben megpuccsolta a parlamenti ellenzéki pártokat. Szerinte a parlamenti jegyzőkönyvekből az derül ki, hogy minden párt támogatta az arányos választást, amit végül semmibe vett a Fidesz. Így tudott negyven százaléknyi szavazattal kétharmados győzelmet aratni. „Most ugyanezt kell csinálni a Fidesszel. Együtt ki kell kényszeríteni, hogy térjünk vissza az arányos rendszerhez” – érvel Haraszti. Vagyis ahhoz, hogy negyven százalék szavazatért negyven százalék mandátum járjon, a húszért húsz és így tovább. Akkor nem lesz a Fidesznek abszolút többsége. Koalícióra kényszerül valamelyik ellenzéki párttal, amelynek hátterében az SZDSZ utódok beindíthatják aknamunkájukat. Ha az aránytalan választást még egyszer megengedik a pártok, sikít Haraszti, „abban az esetben mennek a vágóhídra és viszik magukkal a magyar társadalmat is. Mert akkor megint kétharmad lesz, alkotmányozó hatalom, akár elnöki hatalom.”

Haraszti számára egyáltalán nem szempont, hogy a magyar választójogi törvény nemzetközileg teljesen kompatibilis, hogy Európában is több aránytalan választási rendszer működik. Az alaptörvényünket az Európai Unio is elfogadta. Ahogy Orbán Viktor fogalmazott: ez az alaptörvény politikai csatában született, és "ezt a csatát mi nyertük meg". Mint ahogy az sem szempont Harasztinak, hogy maguk a választók mit akarnak. Utóbbi a kezdet kezdetén sem volt fontos az SZDSZ-nek. A legundorítóbb éppen az volt, hogy akkor csapták be a választókat, amikor ez meg sem fordult a fejükben: az 1990-es szabad választások idején. Ekkor voltak a magyarok a legkiszolgáltatottabbak. Azt gondolták, hogy mindenki azt akarja, amit ők.hiszeműek, naívak voltak, az adott szónak kételkedés nélkül hitelt adtak, hiszen szabad polgári fejlődésre vágytak, Ausztria életszínvonalát szerették volna mielőbb elérni. Ezért bíztak azokban, akik a régi rendszer ellenfeleként léptek fel. Az SZDSZ kommunistázott leghangosabban, ő rázta az öklét legádázabbul a pártállammal való leszámolás érdekében. Ennek nyomán a választók az SZDSZ-t tették meg Magyarország második legnagyobb pártjának a 90-es választáson. A győztes MDF-fel bőven meg lett volna a kétharmaduk, azonnal hozzáláthattak volna ahhoz a rendszerváltoztató munkához, amit csak húsz évvel később, a 2010-es első kétharmados győzelem után kezdhetett el a Fidesz. Ehelyett már 1990-ben szembefordultak a rendszerváltással. A taxisblokád megszervezésével öt hónap után nekirontottak a végre valahára szabadon megválasztott kormánynak, a kikényszerített paktummal korlátozták a törvényalkotást, elérték Göncz Árpád köztársasági elnökké való megválasztását. S miután négyévnyi aknamunkájuk révén 1994-ben a nemzeti koalíciós kormány megbukott, szövetségre léptek Horn Gyulával. Csak érdekességként, akkor is aránytalan választások után. Annak ellenére együtt kormányoztak az MSZP-vel, hogy a szocialistáknak önállóan is megvolt a kormányalakítási többsége. Ebben az ocsmány munkában Haraszti Miklós az SZDSZ egyik zászlóvivője volt.

Most is térdig gázol a mocsokban. Magyarországot ő is a putyini diktatúrához való hasonlítással sározza, fájlalja, hogy Magyarország határozottan kiáll nemzeti érdekeiért az Európai Unióban. Választói akarattól függetlenül akarja kikényszeríteni az együttműködést az Orbántalanított Fidesszel a liberális, konstitucionális demokrácia jegyében. „Nincs kitérés ezelől!” – mondja ellentmondást nem tűrve. Azaz a senkinek nem kellő kisebbség sunyi diktatúráját akarja demokráciaként megvalósítani, amelyben a háttérben Harasztik, Kunczék, Magyar Bálintok és alteregói Soros kottájából irányítanak. Ezt Magyarországon népi demokráciának hívták huszonhat évvel ezelőtt.

Köszönjük, Kedves Haraszti Miklós! Ezt a cumit a magyarok már Orbánnal karöltve kiköpték!

http://leander.blogstar.hu/./pages/leander/contents/blog/27642/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?