Az állam egyedül lesz a felelős az oktatásért!

Azok nem örülnek neki, akik – puklista módon – a zavarosban szeretnek halászni

Barátom magyar-történelem szakos tanár, nagyon szeretik a diákjai, ő is őket. Az értük való áldozathozatal képességének egy speciális formája azonban mindeddig rejtve maradt előttem. Ballagó osztályának esténként sajátkezűleg kis baglyokat varr a tarisznyájukba. Külön a fiúknak, külön a lányoknak, összesen huszonnyolcat. Maga szabja, varrja őket, helyez rá szemeket, füleket, ahogy egy rendes bagolyhoz illik. Nem kímélve időt, fáradságot, latba vetve minden fejben és kézben nála fellelhető kreativitást. Sokszor éjszakába nyúlóan dolgozik, sürget az idő. Ugyanolyan szenvedéllyel, szeretettel készül a meglepetésekkel, ahogy az óráira. A munkájára figyel. A rábízott gyerekek lelkiismeretes nevelésére, oktatására. A lényegre! Nem a világ zajára.

Eközben persze az élet „zajlik” körülötte. A Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ), a Budapesti Önkormányzatok Szövetsége (BÖSZ), a Civil Közoktatási Platform és a Tanítanék Mozgalom elfogadhatatlannak tartja az önkormányzati működtetésű iskolák „államosításának” tervét, s felszólították a kormányt, hogy mondjon le erről a tervéről. A Budapesti Önkormányzatok Szövetsége (BÖSZ) konkrétan azt javasolta, hogy a szakmai irányításon kívül az iskolafenntartással összefüggő minden feladat kerüljön vissza azokhoz az önkormányzatokhoz, amelyek erre vállalkoznak.

Ezzel kapcsolatban Lázár János Miniszterelnökséget felügyelő miniszter nagyon határozott véleménnyel állt a nyilvánoság elé a minapi Kormányinfón. Aláhúzta, Magyarországon a közoktatás állami feladat. 1990 és 2012 között úgy látta el a kötelező feladatát, hogy a közoktatás megszervezésébe és ellátásába bevonta az önkormányzatokat.

Eredmény? Az önkormányzatok – részben az általuk fenntartott oktatási intézményrendszer miatt – javarészt csődbe mentek. Emellett az oktatás maga is csődbe jutott, hiszen a gyerekek 2002 után a nemzetközi versenyképességi ranglistákon folyamatosan veszítettek a tudásuk versenyképességéből.

A magyar adófizetőknek 1300 milliárd forintjába került, hogy az önkormányzatokat konszolidálja. „Az állam döntése végérvényes, megváltoztathatatlan, még akkor is, ha az önkormányzatok közül jó néhány – képviselő-testület és polgármester – jól dolgozott. Ettől nem lehet eltekinteni, mert a választópolgárok ránk és nem az önkormányzatokra ruházták az oktatás megszervezésének felelősségét. Most mindenért mi fogunk felelni, rajtunk lehet számon kérni és nekünk kell a felelősséget viselni szakmai és politikai értelemben egyaránt.” – szögezte le Lázár János.

A finanszírozással összefüggésben pedig az a tény, hogy az állam nem von el forrást az önkormányzatoktól. Miután kevesebb feladata lesz az önkormányzatoknak, ehhez kevesebb forrást biztosít a kormány. Az itt megmaradt pénz megy az oktatási struktúra állami működtetésére.

A változás januártól indul. Onnantól kezdve a szakmai és működtetési problémákat egyaránt az államon lehet számon kérni. Nem csúszhat szét a felelősség az önkormányzatok sokasága között sem működtetési, sem szakmai területen, hiszen annak az lehet a következménye, amit a tanulók tudásszintjének szomorú versenyképességi adatai mutatnak.

Erre egyebek mellett a kompetencia-mérési adatok is markánsan figyelmeztetnek.

A gyerekek képességeit vizsgáló felmérések eredményei annak ellenére romlottak, hogy például az iskolák sok helyen mindent megtesznek azért, hogy egy-egy oktatási intézménynek minél jobb eredménye jöjjön ki. Hogy az egyik igazgató iskolája előrébb végezzen a másikénál a versenyben. Akár olyan áron is, hogy a felügyeletre beküldött tanárok megsúgják a gyerekeknek a kompetencia-tesztek helyes válaszait, hogy az igazgató kedvébe járjanak…

Az iskolafenntartással összefüggő minden feladat önkormányzatoknak történő visszaadásáért kardoskodó szervezet polgármesterei pedig nyilván már eddig sem örültek neki, hogy a koncentráció miatt elestek például a személyzeti politika jogának gyakorlásától. Ezt sok helyen a hatalmuk csökkenéseként élik meg. Mint ahogy az sem feltétlenül boldogság a számukra, hogy a különböző, iskolával kapcsolatos beruházások, működtetéssel kapcsolatos kiadásokkal való gazdálkodás államhoz való átkerülésével szűkül az a forrásmennyiség, amivel eddig rendelkezhettek, saját hatáskörben döntve el különféle rekonstrukciók végrehajtását.

E parciális érdekek szolgálata azonban látható, hova visz, milyen következményeket von maga után.

A tüntetések, sztrájkok, az oktatási kerekasztalnál folytatott folyamatos egyeztetések felszínre hozták a legmélyebben meghúzódó problémákat is, amelyeket nem lehet anélkül orvosolni, hogy a felelősség kérdése ne lenne egyértelmű, tiszta és világos.

Innen indulhat ki minden változtatás. Csak tiszta, felelős viszonyok között érezheti jól magát a közoktatás minden ép lelkű, elhivatott szereplője. Sokan vannak, szerencsére nagyon sokan. Van kikre építeni. A becsületes, elhivatott pedagógusokra alapozott, nemzeti értékekre építő, átlátható irányírási rendszer újból magasba repítheti a magyar közoktatás ügyét. Pontosabban csak ez repítheti magasba!

Azok persze nem örülnek neki, akik – puklista módon – a zavarosban szeretnek halászni!

Igaz, ők nem is varrtak soha meglepetésbaglyot ballagó osztályuk tagjainak örök emlékül.

http://leander.blogstar.hu/./pages/leander/contents/blog/27773/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?