Magyarország nem boroshordó

Szalai Ádám nyerő mozdulata közvetlenül az első magyar gól előtt                          Fotó: Nemzeti Sport, Hegedűs Gábor

Első olvasatra talán meglepő lesz, amit mondok, de a magam részéről szívből örülök, hogy néhányan bánatukat fejezték ki a nyilvánosság előtt a magyar futballválogatott lélekemelő győzelme miatt, s durva gyalázkodásba kezdtek azokkal szemben, akik szívből örültek. Akik ujjongva ölelgették egymást a helyszínen, a közösségi kivetítők előtt, otthon, családi-baráti körben vagy éppen a kórházi ágyakon, ahol életmentő műtétre váró emberek szeméből csordult ki az örömkönny a focisiker megélése nyomán. Szívből örülök dr. Dániel Péter, Farkasházy Tivadar, Bartus László, Tóth Gergely vagy éppen a Lengauer família gyomorforgató írásainak, amelyeket, ha van rá gusztusuk, az aláhúzott nevekre kattintva olvashatnak a blogstar.hu kitűnő szerzőinek valósághű tolmácsolásában.

Az öröm oka nem más, mint az, hogy ezek az emberek tudatosan emelkedtek ki a magyarok sokaságából, mutattak ujjukkal saját magukra. Saját torkukon át, saját szájukból, szabad akarattal kiáltották világgá, hogy elvetemült gazembereknek akarják láttatni magukat. Semmiféle segítség, nógatás, netán presszió nem kellett hozzá, amit aztán ők nagy örömmel minősíthettek volna agresszív nemzeti erőszakoskodásnak, egy fasizálódó, diktatórikus állam ellenük irányuló, személyi- és szólásszabadságukat nyersen korlátozó merényletének.

Ez annál is inkább elképzelhetetlen lett volna, mert Dániel Péter áldásos ügyvédi munkáját már Izraelben végzi, s nem idehaza locsolja a magyar Alaptörvényt paradicsomlével, Bartus László az Egyesült Államokbeli fészkéből ontja magából a mocskot Orbánra és az őt támogató magyarságra, miután itthon zavaros hitgyülis előélete miatt forróvá vált a talaj a talpa alatt. A Lengauer família pedig Ausztriából uszít. Abból a sógorállamból, amely a második világháború után kijárta, kikilincselte, magyarán megúszta a közel öt évtizedes szovjet rabságot, s kancellárjai a legújabb időkben is úgy beszélnek a magát a slamasztikából a saját hajánál fogva kihúzni igyekvő Magyarországról, amit nem mellesleg a szoclibek és nyugati, köztük osztrák szövetségeseik teremtettek, ahogy az kultúremberhez méltatlan. Igaz, ez az írás nem is kultúremberekről, hanem elvetemült gazemberekről szól, akik önként – megkockáztatom – büszkén vállalták ezt a címet.

Mi pedig köszönjük szépen az emlékezetfelfrissítést. Tudtuk persze eddig is jól, hogy kik ők, hogy a bélsárnak élethosszig tart a szavatossága, de a tudás mulandó, az emlékezet pedig ki-kihagy. Ők pedig megteszik nekünk azt a szívességet, hogy emlékeztetnek rá, ők valójában színtiszta, hamisítatlan, ha úgy tetszik nettó exkrementumok. Így folyamatosan tisztában lehetünk azzal, hogyan kell értékelni, ha mondanak valamit. Repetitio est mater studiorum.

Mi lehet a célja az elvetemült gazemberségnek?

A rombolás. A lelkek darabokra zúzása, a közös össztársadalmi öröm vérbe fojtása, a dögöljön meg a szomszéd tehene is, ha már az enyém elpusztult életérzés nemzeti szintre emelése. Ha már ők ilyen-olyan okokból elhagyták, elhagyni kényszerültek szülőföldjüket vagy idehaza belső emigrációban élőnek érzik magukat, akkor az otthonmaradottak, a 2010 után egyre inkább magukra találók, az ország sorsának jobbrafordulásában mind megalapozottabban reménykedők se érezzék jól magukat. Ha lehet egy focisiker lelki feldolgozása idejére se. Legszívesebben elszipkáznák a levegőt a magyar társadalom elől, hogy akkor ők nyugodtan teleszívhassák tüdejüket, s a saját normáik szerinti életet élhessenek a gazemberek Magyarországán.

A demokrácia ez esetben szerencsére azonban komoly akadály. A józan, az egészséges többség nem ezt akarja. A hordóba öntött néhány csepp ecet a tárolóedény teljes tartalmát tönkreteszi. Magyarország azonban nem boroshordó. A magyar társadalom ma már emelt fővel jár, s képes arra, hogy eldöntse, mi jó neki és mi nem. Mind több közösen elért siker növeli nemzeti öntudatát. És az sem von le ennek értékéből semmit, ha a sikereket Orbán Viktor vezetésével éri el az ország. Ellenkezőleg. Egyre többek számára válik egyértelművé, hogy nélküle nem jutottunk volna el oda, ahol most tartunk. Az elmúlt huszonöt évben volt lehetősége minden politikai erőnek kipróbálnia magát a kormányrúdnál. Orbánon kívül mindenki csúfos vereséget szenvedett. Pedig csak Budapest élén húsz évig regnált a Demszky-féle szabaddemokrata, szocialista vezetés, ahol az SZDSZ szabad szemmel alig látható támogatottságához a szocialista választók tömegei jelentették a hatalom forrását. Ők is láthatják, hogy a közös utuk a pokol felé vezetett. S még azt sem lehet enyhítő körülményként felhozni, hogy legalább az odavezető út jószándékkal volt kirakva. Mert jószándék onnan az országlakosokkal szemben nem volt érzékelhető.

Így az emberek többsége az egészséges önvédelem mentén jó szívvel nem is választhatott mást országvezetőnek, mint Orbán Viktort. És nem is csalódtak benne. Azon egyszerű oknál fogva, hogy igazat beszél és a magyar érdekeknek megfelelően cselekszik. Mégha azokat gyakran konfliktusok, ádáz politikai küzdelmek közepette kell érvényesíteni, akkor is. Ha a magyar érdekek érvényesítéséért olykor az Európai Unióval szemben is ki kell állni.

Az ellenzék is megtehette volna ezt, helyette azonban a könnyebb utat választotta. A hatalom megszerzése érdekében eltagadta a bajt, majd a társadalomra zúdította a kormányzati túlköltekezés miatti megszorításokat. (Gyurcsány, őszödi beszéd) Nem harcolt, mint Orbán, hanem sunyin lapított, hazudott, majd a néppel fizettette meg gazembersége árát.

Úgy fest, hogy a magyar társadalomra a gazemberek által öntött ecet a nemzet testét nem marja szét, inkább tovább erősíti. Éhes a sportsikerekre, a futball okozta örömökre, mégha a most országos mámor egy emberöltőre vetítve pindurka is, s nem is tart soká. De beosztja, erőt merít belőle, mert a magáénak érzi. Ez az a fajta kábítószer, amiből mennél többet vesz magához a magyar, annál jobban érzi magát. Várja is az újabb franciaországi focinarkót.

Annál jobban ellenáll a gazemberek mesterkedéseinek.

http://leander.blogstar.hu/./pages/leander/contents/blog/28029/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?