Tusványos üzenete: nem a kényszerbetelepítésekre!

Orbán Viktor előadása közben Tusványoson

Orbán Viktor tusványosi beszéde kapcsán jutott eszembe Rudi barátom.

A sors úgy hozta, hogy a családi nyaralások idén is egybeestek, így amikor ő éppen nem az unokákra vigyázott vagy mi nem a lányunkkal úsztunk egy nagyot, akkor maradt idő a politikára. Szeretem a szemléletét, mert józan, két lábbal mindig a földön járó ember. Családjában betöltött kiemelkedő szerepe is szavatol személyisége hiteleségéért. A volt Jugoszlávia határközeli helyiségéből telepedett át, s közeledő nyugdíjba vonulására büszkén mondhatja el magáról, hogy annak ellenére megállta a helyét a világban, hogy szemlélete miatt a kommunisták már odaát nem engedték továbbtanulni. Ez önmagában merénylet, kivált, ha valakinek az esze kitűnő, ahogy neki. Ennek ellenére a saját környezetében biztos pont tudott maradni. Éppúgy, ahogy Orbán Viktor elmondta: „ma aligha akarhatunk többet, mint hogy Magyarország egy biztos pont maradjon egy bizonytalan világban”.

Tavaly ilyenkor Rudi barátom déli határmenti kertje alatt tömegével vonultak a migránsok. Minden magyar félt azon a vidéken, hogy mi lesz ebből. Nem tudtak más megoldást elképzelni, mint elzárni az emberek Magyarországra vezető útját. S teljes szívükkel támogatták Orbán kerítésépítését. Nem kétséges, hogy ezért a lépésért felénk mindenki a miniszterelnököt támogatja. Olyanok is, akik korábban sosem szavaztak a Fideszre, mondta Rudi. Sokan, akiknek savanyú a szőlő, gondolok itt elsősorban az önös érdekből migránspárti ellenzékre – a tapasztalatok eszerint ugyanis a bevándorlók mindenütt a baloldalra szavaznak – szívesen vádolják Orbán Viktort azzal, hogy migránspolitikája puszta kampányfogás. Rudiék féltették szeretteiket, rettegtek attól, hogy melyik, házuk előtt éppen elhaladó migránsban vannak rossz szándékok, terrorista gondolatok, hiszen a röszkei provokáció sem zajlott távol tőlük. Tudjuk, hogy Szatymaz, Balástya vagy éppen Mórahalom magyar otthonai mellett is áthaladtak a halál küldöttei. A „kampányfogás” kifejezésre értetlenül, felháborodott dühvel reagáltak. Személyes biztonságuk legfőbb ellenségeként tekintettek, tekintenek ma is az ezt hangoztatókra.

Hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az Európai Unióban is megerősödjön a határok megvédésének princípiuma. Emlékszünk Ausztria nevetséges erőlködésére, ahogy – látván a másképp tarthatatlan helyzet – nekifogott a kerítésépítésnek, amit másnak nevezett. Kapu, szárnyakkal. Csak azért, hogy megfeleljen az Európai Bizottság elvárásainak, amely voltaképpen a senki által meg nem választott vezetők gyülekezete, amely ügyes lakosságszám-trükkel föléemlete magát az Európai Tanács választott nemzeti vezetőkből álló államfői-, kormányfői grémiumainak. Szembehelyezkedve ugyanakkor azon milliók akaratával, akik igenis elítélik a betelepítéseket.

Ez a szám Magyarországon azonban már tavaly nyáron meghaladta a választók 70-80 százalékát. Azaz nemcsak a Fidesz-szavazók, hanem jelentős részben az ellenzék szimpatizánsai is fontosabbnak tartották saját biztonságukat politikai nézeteiknél. Okkal, hiszen csak a minapi müncheni lövöldöző merényletének egy tizennyolc éves magyar fiú is értelmetlenül esett áldozatul. Mára egyébként az unió mind a 28 tagállamában – a Századvég adatai szerint – az emberek 60 százalék feletti aránya számára nyilvánvaló, hogy a terrorizmus növekedése, a bűnözés növekedése és a migráció között egyenes összefüggés van. Hasonlóképpen: a 28 tagállam polgárainak egészét tekintve az európai emberek hatvanhárom százaléka gondolja, hogy a bevándorlás megváltoztatja az ország kultúráját. Miközben az európai elitek azt állítják, hogy ez nem így van, ilyen összefüggések nem léteznek. Orbán Viktor Tusnádfüdőn kifejtette, meggyőződése: „azért, hogy az európai kontinens visszanyerje a biztonságát, néhány alaptételt a mostani európai elitnek akkor is el kell fogadnia, ha az nem esik egybe az ideológiai világmagyarázataival. A migráció veszélyt jelent, növeli a terrorizmust, növeli a bűnözést, a migráció tömeges méretekben megváltoztatja Európa kulturális arculatát.”

A magyar politikus egyértelművé tette, hogy meg akarja állítani a migrációt, amit az európai vezetők csak lassítani igyekeznek. Ezzel arra utalnak, hogy Orbánnal ellentétben nem tartják rossz dolognak a migrációt, csak éppen ezt a formáját károsnak gondolják. Pedig a májusban közzétett, hét elemből álló intézkedéscsomag jelenleg is ott van az Európai Tanács asztalán. Ezek érdemi eldöntéséhez látni kell, milyen hihetetlen demográfiai nyomás fenyeget Afrika felől a következő húsz-harminc év elteltével. 2050-re Egyiptom népessége 90 millióról 138 millióra fog növekedni, Nigériáé 186-ról 390 millióra, Ugandáé 38-ról 93 millióra, Etiópiáé pedig 102 millióról 228 millióra. Ezeket a számokat rendszeresen hangoztatni kell a legfőbb uniós fórumon még akkor is, ha e szörnyű vízióra emlékeztető országvezetőket alaposan ki is gúnyolják az Európai Unió tárgyalóasztalánál a kritikusok, a bevándorláspárti országok nagyhangú, de alapvetően kézzel vezérelt médiumai.

Szeptemberben Pozsonyban gyűlnek majd össze az európai politikai vezetés első emberei. Nyilván védeni fogják a mundér becsületét. Elmagyarázzák például azt, hogy a kiválásról a britek tehetnek, a terrorizmusban az európai vezetés ártatlan, a délről érkező migrációs nyomással szemben érző szívű ember nem léphet fel. Minden egyes eddigi hibáról megpróbálják bebizonyítani, hogy tulajdonképpen, ha hibák is, semmiképpen nem rendszerszintű hibák. A valóság ezzel szemben az, és a közép-európaiaknak ezt kell képviselni, hogy Európában alapvető változásokra van szükség.

Orbán Viktor Pozsonyban várhatóan rá fog világítani a lényegre. Arra, amiről Rudi barátom éppen úgy gondolkodik Dél-Magyarországon, ahogy a 28 uniós tagállam polgárainak több, mint hatvan százaléka szerte az öreg kontinensen. A lényeg: a jelenlegi politikai vezetés megbukott. Orbán: „Akkor nem szépségflastromokra, szőnyeg alá söprésre meg szerecsenmosdatásra van szükségünk, hanem világosan ki kell mondanunk, hogy azért kell összejönnünk, megbeszélnünk Európa jövőjét, mert Európa jelenlegi politikai vezetése megbukott. Világossá kell tennünk, hogy a mi problémánk nem Mekkában, hanem Brüsszelben van, nekünk a brüsszeli bürokraták jelentik az akadályt, nem az iszlám.”

Hogy szavai erőteljesebbek legyen, sikeres népszavazásra van szükség október 2-án. Ezen minden jóérzésű magyar embernek részt kell vennie és el kell utasítani a kötelező betelepítés elfogadását Magyarországra.

Rudi barátom ezúttal is biztos pont akar maradni. Családjával és barátaival együtt ott lesz az urnáknál, s a környezetét is erre bíztatja. Szavazataik tartalma pedig nem kétséges. Nem a kényszerbetelepítésekre!  

http://leander.blogstar.hu/./pages/leander/contents/blog/28899/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?