Korrupciót „szimatol” Somfai Péter

Citromdíjat már ezért az egy írásáért megérdemelne Somfai Péter

Csak „jó orr” kell hozzá, olvasom Somfai Péternek ezt a hihetetlen ízléstelen címet viselő jegyzetét a Népszavában. Az írás végére érve kiderül, hogy nehéz eldönteni, a dolgozat tartalma vagy címe ízléstelenebb. A tartalma a korrupcióról igyekszik szólni, belengetve az olvasónak, hogy konkrét esetekkel fog szolgálni.

Előbb a címről néhány sor.

Belegondolni is rossz, ha egy konzervatív orgánum ilyen megfogalmazással merészkedne ékeskedni egy dolgozat élén, micsoda műfelháborodás áradat zúdulna a szerzőre, az újságra, a kiadóra. Egyáltalán mindenkire, aki a liberálisokhoz képest másik oldalon ír és mozog. A „jó orra” való utalás íly módon fölfogható egy jóízű, kövér provokációnak is jelezve, hogy amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek. Kettős mérce. A liberális zsurnalisztikának nyugodtan lehet olyan utalást tenni, ami a másik oldal szerzői esetében egyértelműen minimum kódolt beszédnek, konkrétabban antiszemita megjegyzésnek minősülnek, s az úri szalonokból való azonnali kizárást vonna maga után. Somfai azonban élvezi a helyzetét, láthatóan kéjjel fitogtatja korlátlan szóhasználati lehetőségeit. Mert neki szabad, nem köti érte senki hátra a sarkát. Írhatta volna azt is, hogy „Csak jó szimat kell hozzá”, s már sem olyan tolakodóan ízléstelen a cím, nem akad meg rajta senkinek a szeme, azonnal lehet a tartalommal foglalkozni. Hogy aztán a címben jelzett utalás az írás során kire vagy mire vonatkozhat, már fölösleges firtatni, mert az amúgy konkrétumokat ígérő dolgozat e téren két magasrangú kormánytag nevével szolgál mindössze.

Pedig a korrupció is olyan slágertéma manapság, amelyet szívesen tűznek tollhegyre a kormány kezét közelről figyelő ellenzéki politikusok és publicisták. Ez nagyon helyes, ha lehet minden törvénysértésnek nyilvánosságot kell kapnia, kormánynak, ellenzéknek egyaránt mindent meg kell tenni azért, hogy tisztább legyen a közélet. Ez az alapvetés azonban nem jelenti azt, hogy az ellenzéknek ott is korrupciót kell inszinuálnia, ahol nincs, illetve semmiféle kézzelfogható adata nincsen a jegyzetírónak arra, hogy lenne.

A konkrétság jegyében ugyanis a sorolt „korrupciók” egyikének az a feltűnő ismertetőjele, hogy egy wellness-medencében beszélnek róla „aranyláncot viselő, kivarrott, kopasz” férfiak. Méghozzá arról, hogy vállalkozásuk sorsa nyugtalanító. A másik férfi nyugtatóan szól mondván, nincs baj, ő már beszélt azzal, akivel „kell”. Sejtelmesen hozzáteszi, „lehet, hogy ára lesz, meg kell beszélni ezt-azt, de nincs gond.”

A másik eset is a lehető legkonkrétabb, ahogy az előző s az is egy medencében zajló beszélgetésből rajzolódik ki. „Most beszéltem a haverommal. Pénteken már be is adta a pályázatunkat, megígérte, hogy egy hét múlva döntés lesz. Nem valószínű, hogy egy ekkora projektet egyedül mi vihetünk el, valószínűleg osztoznunk kell másokal is, de belefér – így az egyik férfi. Az asszonyok összevihognak. „Ha bejön, télen Kubába megyünk. Ti is jöttök? – kérdezi az egyik.”

És már végére is értünk a másik iszonyúan konkrét, leleplező eset taglalásának. Gondolom, az olvasó is megnyalja mind a tíz ujját a szaftos sztoritól, a bátor leleplezéstől.

Aztán visszaköszön a címben már szereplő jó szimat meghatározó szerepe. Valakik ugyanis azt szimatolták meg, hogy valami olyasmit „találjanak fel”, ami jól jöhet majd a rezsicsökkentés idején, minden közmű cég vevő lesz rá. A szerző szerint ez onnan juthatott az okosok eszébe, hogy egy vezető kormánypárti politikus „társai” (itt konkrét vezetéknév szerepel)… Bumm! Ez maga a corpus delicti! Elég csak megmutatni az írást a rendőröknek, már hozzák is a bilincset, nyitják a kóter ajtaját, s rács mögött is van a nagy fogás, a képzelet szelleme. Éhes disznó makkal álmodik.

A teljesség kedvéért még ide idézem a negyedik bekezdés kriminalisztikailag „releváns” adatait is. Eszerint a nagyemberhez közel álló ismert hódmezővásárhelyi üzletember új céget jegyeztetett be napenergia hasznosító berendezések gyártására. Tuti, hogy neki is jó orra van. Készülhet valami, mondja a szerző.

Szóval túl azon, hogy lényegében még semmi nem történt, mindössze egy céget jegyeztek be, azért a gyalázatot máris oda lehet varrni a kormánypárti nagyember nyakába. Biztos, ami biztos alapon.

Az emberek agyát már akkor sem árt sózni a mocsokkal, ha semmi alapja nincs és nem is lesz az egésznek.

Somfai Péter kivágta a rezet. Citromdíjat már ezért az egy írásáért megérdemelne. Őszintén remélem, hogy következő dolgozatában lesz legalább egy kézzelfogható adat és egy tisztességes gondolat.

Nehéz feladat, tudom, de meg kell próbálni.

http://leander.blogstar.hu/./pages/leander/contents/blog/29560/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?