Népszabadság: az önvédelem lenne maga a gyűlölet?

Az Orbán-kormány hússzor annyit költ gyűlöletre, mint szeretetre. Ezt a mérhetetlenül gusztustalan, hazug állítást a Népszabadság volt képes címébe emelni. Ezzel azt akarja mondani, elítélendő, hogy a kvótanépszavazás kommunikációs kampányára több, mint 10 milliárd forintot költött az ország, miközben nemzetközi humanitárius célú segítségnyújtásra 2015-ben „csak” 440 millió forintot.

Mert a jó Népszabadság szerint gyűlölet, ha az ember meg akarja védeni saját magát a betelepítettektől, ha egy ország meg akarja akadályozni, hogy a jövő nemzedéke, gyerekeink, unokáink ne a muszlim vallás normái szerint nőjenek fel, hanem az ezeréves magyar nemzet értékei, kultúrája, hagyományai alapján.

A Népszabadság szerint, ha valaki meg akarja védeni saját magát, ha egy ország meg akarja védeni határait, törvényes rendjét, az nem csinál mást, mint gyűlöl.

A gyűlölet kifejezés rendkívül erős, túlzó, az elutasítás olyan mértékű képviselete, amelyet már szinte csak egy karnyújtás választ el a tettlegességtől, a másik ember kézrátéttel való megalázásától. Országok között politikai konfliktus szításától, hidegháborús állapotok kialakításától. Sajnos, a migrációval kapcsolatban nincs mód az illetékes államokkal való tárgyalásokra, mert egyszerűen nincsenek hatalmon olyan vezetők, akik képesek volnának intézkedni, az országukból kiáramló migránsokat megfékezni, otthon tartani.

A magyaroknak eszük ágában sincs gyűlölni ezeket a nehéz sorsú embereket. A magyarok ugyanis nem gyűlölködő fajta, sokkal inkább szeretni, befogadni, megérteni igyekszik másokat, ha kell gyámolítani van a világon, mintsem tüzet okádva ellenségeskedni.

Nem tudom, hogy például Hargitai Miklós, aki a fentebb jelzett cikket írta a Népszabadságban, hogy viszonyulna ahhoz, ha midőn otthon családja körében tölti szabadidejét, egyik pillanatról a másikra megszállnák lakást a migránsok. S onnantól fogva ők mondanák meg, kinek mi a dolga, ki hol alszik, mi a feladata a lakáson belüli munkamegosztásban, esetleg kinek van joga közeledni a család hölgytagjai felé és kinek nincs.

Nem tudom, hogy a családfőnek ezekben a pillanatokban lenne-e kedve szeretetről és gyűlöletről lamentálni, vagy inkább lóhalálában futna az illetékes rendőri szervekhez a törvényes rend helyreállítása érdekében.

A nemzeti szuverenitásunk védelmezése a legfontosabb feladataink egyike. Ha nem élhet biztonságban az ország népe, akkor nem képes normálisan működtetni a gazdaságot, ápolni a kultúrát. Félelmében az ország egykettőre tönkre megy.

Furcsa, hogy a magát oly magas szellemi magaslatokba képzelő balliberális napilap ezt a „mellékes” körülményt számításon kívül hagyja. Amikor közvetlen veszély fenyegeti az országot, akkor ő azt méricskéli, miért csak ilyen keveset költ a kormány nemzetközi segélyezésre. Ráadásul „van képük” a pénz 80 százalékát Ukrajnában és Szerbiában élő határon túli magyar közösségek támogatására költeni. Emellett pedig sok pénzzel agitálni arra, hogy a nemzet a jövőben is képes legyen megtartani jövedelemtermelő képességét, ezért kommunikációs eszközökkel igyekszik mozgósítani a lakosságot a népszavazáson való részvételre, ha tetszik, szuverenitásunk békés eszközökkel való megvédésére.

Mire lehetne többet költeni, mint erre? Van-e fontosabb cél, mint a hon megvédése, ráadásul nem fegyveres, hanem tárgyalásos úton?

Nemzetközi vállalásaink teljesítése és az önvédelmünkre való mozgósítás életösztönének belegyömöszölése a gyűlölet és a szeretet kategóriáiba nem vall jóindulatú megközelítésre. Sőt! Kifejezetten rosszindulatú értelmezés valamely pozitív tettet, így a határon túli magyarok segélyezésének mértékét és a gyűlöletet egy lapon emlegetni. Aki ezt teszi, annak az internacionalista gondolkodás, ha tetszik csőlátás a zérus felé redukálja a realitásérzékét.

S talán maga a gyűlölet is ott munkál a lapban. Az a mérhetetlen gyűlölet, amit a fölött érezhetnek arrafelé, hogy Magyarország nem engedi be területére ellenőrzés nélkül a migránsokat, nem szolgálja ki őket alázattal saját népe rovására. Ha tetszik, nem teremti meg a vergődő baloldal jövőbeni szavazóbázisát, ahogy a bevándorlók Nyugaton is kiszámítható támogatói a szociáldemokratáknak, liberálisoknak. Talán nem véletlenül ragaszkodnak hozzájuk oly nagyon Németországban, Svédországban, Franciaországban.

Egyébiránt a hozzáférhető információkkal sem bánik jóindulatúan a Népszabadság. Hiszen azt mondja, nem a bajt kell idehozni, hanem a segítséget odavinni, ahogy azt Orbán Viktor nyilatkozta. Nos, a nemzetközi segélyezés előre vállalt kötelezettségei mellett Magyarország az észak-iraki Erbilben egy iskola megépítését segíti, amely közel hétszáz menekült gyermek oktatását fogja szolgálni. Továbbá kórházat építünk Szíriában. Ezen felül sok pénzt juttatunk el a katolikus püspöki konferencián keresztül a Közel-Keletre.

Nincs tehát kő Magyarország szíve helyén, ahogy azt a Népszabadság láttatni szeretné. Mint a példák mutatják, a nemzet nagyon is tud szeretni. Legelsősorban saját népét, a magyarokat.

Lehet, hogy lelke mélyén ez nem tetszik ennek a jobb sorsra érdemes napilapnak?

http://leander.blogstar.hu/./pages/leander/contents/blog/30683/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?