A főszerkesztő „városi legendája”

Murányi András

Hogy alakul ki a városi legenda? Íme, egy példa.

A Népszabadság megszüntetése kapcsán jutott eszembe a kérdés, azok után, hogy Murányi András, a lap főszerkesztője az ATV-ben nyilatkozott.

Azt már eddig is tudtuk, hogy a Népszabadság 2007 óta 5 milliárd forint veszteséget halmozott fel. Magyarán: többe került a lap előállítása – nyomdai, terjesztési, működtetési költsége – mint amennyit a hirdetések és más, laphoz köthető vállalkozások révén az újság megtermelt. Ilyen esetben a különbözetet általában a tulajdonos pótolja. Ez mehet saját zsebből, vagy a kiadó, ez esetben a Mediaworks egyéb, hasznot hozó kiadványainak profitjából. A Népszabadságnak szerencséje volt, mert társtulajdonosa volt a Szabadsajtó Alapítvány is, amely az MSZP szervezete, s általa ki lehetett egészíteni a veszteséget, ha éppen szükség volt rá. Ez természetesen a szocialisták pénzéből ment. Tamás Ervin, a lap évtizedeken át meghatározó vezetője a Magyarul Balóval című műsorban el is ismerte: az elmúlt időszakban szerencséjük volt, mert pénzügyi krízis esetén el tudtak menni hol az egyik, hol a másik tulajdonoshoz, a szerkesztőség mindig eredményesen kuncsorgott náluk. Csakhogy tavaly az alapítvány kiszállt a tulajdonosok közül, azaz az MSZP nem óhajtotta tovább finanszírozni a veszteséget. A magára maradt tulajdonosnak a jelek szerint most szakadt el a cérnája. Most telt be a pohár, most döntött úgy, hogy a súlyos veszteségeket nem fizeti tovább.

A kormány eddig sem volt tulajdonos a Népszabadságban, a médiaügynökségeken keresztül legfeljebb hirdetései jelentek meg benne, ha az ügynökségek megfelelőnek látták a lapot arra, hogy a reklámok üzenete megfelelő hatékonysággal célba érjen általa.

Ezek után történt, ami történt. Nem jelent meg a lap hétfőn, s az online felületre sem lehet szombat óta rákapcsolódni. Nem hozzáférhetők az internetes felülete archívumának dokumentumai sem.

Érdekes módon az MSZP, amely nemrég kiszállt a finanszírozásból, a megszűnés nyilvánosságra kerülése után azonnal teli szájjal arról beszélt, hogy a „kormány ellopta a nép szabadságát!”. Meg sem említve, hogy a lap megszűnésében nekik van oroszlánrészük. Azonnal tüntetést szerveztek, azt szajkózták, hogy „ilyen esemény a rendszerváltozás óta nem volt.” Mintha 1990 óta nem vált volna ki egy cégből sem a társtulajdonos. Tíz és százezrével fordultak elő ilyen esetek. Az MSZP azonban most is hű önmagához, hazudik, mint a vízfolyás. Szolidaritást vállalva a szerkesztőséggel, szavakban kiállva az újságírókért, latba vetve a nemzetközi kapcsolatokat, hogy nagyobb legyen a csatazaj a lap körül. Csak egyet felejt el megemlíteni, hogy az MSZP maga a főbűnös. Ő vitte lépre a Népszabadságot. Ő fojtotta meg! A kormánynak ehhez nincs semmi köze, nem is lehet.

Ezt Murányi András sem merte az ATV adásában kimondani. Igaz, előbb azt se, hogy a lap az ő regnálása idején is veszteséges volt. Az ezt firtató kérdésekre megpróbált ugyan kitérő válaszokat adni, mondván: nem tudja, hiszen ez a kiadó dolga. Aztán elhangzott a beismerés.

S itt jön az az érdekesség, amivel kezdtük az írást, a városi legenda kialakulásának egy módja. Murányi ugyanis az ATV-ben elmondta, hogy másként beszél ugyanarról a dologról a rivaldafényben, a kamera előtt, mintha a barátaival ül egy sörözőben és kortyolgatják a nemes italt. „Három sör után biztos más is előjönne!” – mosolygott a főszerkesztő. Igen, előjönne, mondom én. De ami előjönne, az nem volna más, mint a hazugság. Annak a hangoztatása, hogy – amint a műsorvezető kérdésében is elhangzott – Orbán Viktor adott utasítást a lap bezárására. Egyenes adásban ezt Murányi tagadta, de ezek szerint sörözés közben előjött volna a farbával. Mennél több pohár fogy, annál kövérebbre dagad a városi legenda, amelyet aztán a társaság tagjai széltében-hosszában terjeszthetnek. Tehát a beszélgetőtársak a valótlanságot terjesztik jóhiszeműen, hiszen ezt ők magától a főszerkesztőtől hallották.

Hát itt tartunk Népszabadság ügyben. Emlékezhetünk, hogy a lap 1956. november 2-án bűnben fogant, hiszen két nappal később fojtották vérbe az ’56-os forradalmat. Azóta, évtizedeken át a pártállam érdekeinek megfelelően folyamatosan hazudott, ahogy most is tette volna a főszerkesztő, ha nem a kamerával nézett volna farkasszemet. Nem lehetetlen, hogy éppen ezért zuhant a példányszáma soha nem látott mélységekbe. Talán azért is érte el a vég, mert a rendszerváltozás szellemiségével, értékvilágával folyamatosan szemben állt, szolgálva a balliberális érdekeket ugyanúgy, mint 1990 előtt.

A Népszabadságnak valójában éppen 26 évvel ezelőtt kellett volna megszűnnie. Ehhez képest kapott a szerkesztőség több, mint negyed százados haladékot, miközben a redakcióban sokan a markukba röhögve mulattak azon, hogyan tűnnek el a süllyesztőben a rendszerváltozás lapjai. Így a Pesti Hírlap vagy az Új Magyarország. A Népszabadság a szolidaritás szemernyi jelét sem mutatta a bedöntött lapoknál dolgozó munkatársakkal.

Most az ő órája ütött.

A józan polgárok remélik: kicsi az esélye annak, hogy nem végérvényesen.

1
http://leander.blogstar.hu/./pages/leander/contents/blog/30895/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 1 db hozzászólás érkezett!
Andy 2016-10-13 14:55:00
Az osztrák tulajdonos meglátta a népszavazási eredményeket és jó következtetést vont le.Lehet hogy a cionista vezetésű EU majd lök neki némi pénzt,hogy még egy darabig életben tartsa.
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?