Halálpóló a Népszabadságról

Herczeg Zoltán  a Népszabadság halálpólóban

Már a név is félelmetes: halálpóló. Szokatlan, s talán nem is túl ízléses módja annak, hogy valakinek az emlékét úgy őrizzük, hogy feketekontúros fényképével illusztrált fehér pólót viselünk magunkon.

Emlékezni nem szabad pólóban. Gyászolni különösen nem. Nem lehetünk annyira menők, hogy az általunk szeretett, nagyra tartott halottunkat egy, a hétköznapinál is hétköznapibb viselettel társítsuk.

Temetésre ünneplőben megyünk, sötét ruhában, fehér ingben, nyakkendőben adjuk meg a végtisztességet. Nem megnyúlt, pecsétes, gyakran szétmosott pólóban.

Herczeg Zoltán divattervező nyilván nem osztja ezt a véleményt. Ő üzletet csinál a halálból. Pólót nyomott Szipál Márton fotóművészről, Eszterházy Péter íróról, Somló Tamás zenészről és 8900 forintért árulja is webshopjában. Aki akarja, veheti, hordhatja. Ez is része a demokráciának. Én inkább Szipál képeit nézegetve, Eszterházyt olvasva, Somlót hallgatva gondolok rájuk. Lehet, hogy ez régimódi, de számomra emberi. Mindez ízlés dolga.

A Népszabadságról mintázott halálpóló története más. Az érintett munkatársakkal nagyon együtt kell érezni, mert bár a fizetésüket még kapják, de a jövőjük bizonytalan.

A Népszabadság azonban nem személy. Attól, hogy ez a logo eltűnik a süllyesztőben, még a lelkek nem fogyatkoznak meg. Találnak maguknak más világot. Itt egy szellemi termékről van szó, amelyet lehet szeretni, lehet nem szeretni. A népszabadságos halálpólót lehet lógó orral és vidáman, pörögve-forogva viselni.

Talán nem kegyeltsértő azt gondolni, hogy jóval többen vannak azok, akik vidáman viselnék ezt a halálpólót, mint azok, akik fogat szíva, bánatosan öltenék magukra. Ahogy a rendszerváltás pillanatában is tömegek vásárolták örömmel a tavaszi forgatagban – talán éppen a Fidesz sátránál – azt a konzervdobozkát, amelynek az volt az oldalára írva, hogy a ’Kommunizmus utolsó lehelete’. S nagyon vigyáztak rá, hogy még tévedésből se bontsa föl senki a konzervdobozt. Elég volt belőle! Elég volt a kommunizmus leheletéből!

Akkor úgy gondoltuk, mindenkinek. Aztán lépésről lépésre kiderült, hogy ez egyáltalán nincs így. S nincs így még napjainkban sem. S hogy a múlt lehelete ilyen erősen érződik még most is, az komoly mértékben a Népszabadság miatt van így. A rendszerváltás valójában 2010-ben kezdődött, s most egy fontos állomásához ért az újság megszűnésével.

Madách írja: „Ha forr az érc, a rossz salak kihull, De a nemesb rész tisztán megmarad.”

Ezért lehet – kivételesen – kegyeltsértés nélkül is vidáman viselni ezt a halálpólót.

De csak ezt!

http://leander.blogstar.hu/./pages/leander/contents/blog/30932/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?