Az ellenzék csak szuronyokkal tudna egységet teremteni

Tölgyessy Péter: kalandos utat járt be a rendszerváltó évek során

A tehetetlenség filozófiája. Akár így is jellemezhetnénk azt a Tölgyessy Péter által megfogalmazott okosságot, miszerint a magyar társadalom mindig visszatér a leválthatatlan főhatalom otthonosságához. „Negyedszázaddal 1989 után újra nyakukon a leválthatatlan hatalmi szerkezet és a versenyképtelen, államközpontú gazdaság” – szögezte le.

Érdekes megközelítés egy nem kevésbé érdekes embertől. Attól a Tölgyessytől, aki kalandos utat járt be a rendszerváltó évek során. Volt a nemzetet leginkább eláruló SZDSZ elnöke, majd átült a Fidesz parlamenti képviselői közé, kijózanítva lépésével a régi pártja által rútul becsapott, elsősorban dunántúli választókat. Hiszen ők nem kis részben Tölgyessy megvilágosodásától döbbentek rá arra, hogy amit nekik az SZDSZ hazudott a saját rendszerváltó párti küldetéséről, abból egy szó sem igaz. Az első adandó alkalommal összeálltak a kormányban Horn Gyulával, aki nélkülük is tudott volna kormányozni. Mégis megkötötték az egyezséget, hogy a vezethető MSZP-sek helyett az erőszakos szadeszesek kormányozhassák az országot a lehető legrosszabb irányba. Hogy a farok csóválja a kutyát.

Érdekes módon ekkor nem vízionált Tölgyessy Péter leválthatatlan főhatalomról, versenyképtelen, államközpontú gazdaságól. Most azonban szükségét érezte a megszólalásnak. Talán azért, mert ha a valóságban nem megy, akkor a képzeletben próbáljon magyarázatot adni arra, miért ilyen széteső az ellenzék, s miért állnak ki az emberek tömegével Orbán Viktor mellett. Következtetése mélységesen méltatlan a magyarokhoz.

Azt sugallja, hogy a magyarok bárgyúak, ki nem mondva ugyan, de birka a nép, melynek tagja az akól melege miatt inkább leválthatatlanná teszik a főhatalmat, mintsem az ő saját érdekük mentén szembeforduljanak vele. Ez a mentalitás elfogadhatatlan, mondhatni kétségbeesetten megoldást kereső, más oldalról rendkívül undorító. Nem tételezi fel ugyanis a magyarokról, hogy ők valóban szabad akaratukból állnak ki Orbán Viktor mögött. Azt akarja bebeszélni a társadalomnak, hogy pusztán a megszokás biztonsága vezeti kezüket a szavazáson, nem a meggyőződésük. Voltaképpen kádári világot vízionál, ahol a legvidámabb barakkban jól elvoltak az emberek. Csak a saját dolgukkal foglalkoztak, a nagypolitikába nem szóltak bele, így aztán szent volt a béke.

Mérhetetlenül gusztustalan sugalmazás. Hiszen a kádári világban az emberek nem is akarhattak mást, mint elfogadni a nekik felajánlott fridzsiderszocializmus lényegét. Fejük felett ugyanis ott volt, mint fazékon a fedő, a szovjet déli hadseregcsoport „ideiglenesen” hazánkban állomásozó teljes ereje. Nélkülük Kádár el se vállalta volna az ország vezetését, noha ezt 1956 novemberében felajánlották neki a szovjetek.

Az orbáni világ gyökerei egészen mások, ezt magyarázni is fölösleges. A szabad akaratból egységgé érő összefogásnál nincs nagyszerűbb élmény. Ez az érzés, amit se a kádári időben, se a rendszerváltoztatás után valójában sohasem érzett a jelenlegi ellenzék. Még akkor sem, ha éppen hatalmon voltak. Mert mögöttük akkor sem volt az az együttérzés, a vezetést elfogadó szeretet, amely Orbán mögött mindig is felsorakozott. Az MSZP 1994-ben azzal nyert választást, hogy ügynökei révén leszalámizták a konzervatív pontokat. S bár több szavazatot kapott akkor is a jobboldal, ezek az összefogás hiányában javarészt elvesztek. 2002-ben csak tizedekkel előzték meg a Fideszt. Alapvetően hazugságra s trükkök sorára épített a választási kampány a szavaztatási megoldások során. 2006-tól pedig, az őszödi beszéd miatt eleve képtelenség tisztességről beszélni.

Ez a nemzetet lesajnáló, idegen érdekek által irányított országlás vezetett 2010-hez, a kétharmados győzelemhez. A rendszerváltoztatás beteljesítésének nagy lehetőségéhez. S ez a lendület tart 2014-gyel megerősítve a mai napig. A 3,3 millió ember közös akaratának kinyilatkoztatásáig.

Lehet erre azt mondani, az emberek beleszerettek a leválthatatlan főhatalom otthonosságába, a papír elbírja. Csak éppen a valósághoz semmi köze. Az emberek az elmúlt hat évben sem dagonyáztak a langyos mocsárban, hanem keményen dolgoztak. Munkájuk értékét a hitelminősítők kedvező döntései visszaigazolják.

S hogy miért maradtak együtt, miért nőtt a számuk a népszavazáson mintegy egymillióval?

Valószínűleg azért, mert a magyarok azt érzik, hogy az országvezetés értük dolgozik, nekik akar jót, miközben az ellenzék most is magával van elfoglalva. Pozíciókat oszt s azt lesi, hogy tud keresztbe tenni az országnak az EU-ban és szerte a világban. Ezek ma is csak szuronyokkal tudnának „főhatalmat” teremteni.

A lelkek összefogása nekik soha nem ment. A magyarok azon vannak, hogy ennek 2018-ban is meg legyen a következménye!

http://leander.blogstar.hu/./pages/leander/contents/blog/31466/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?