Viccelődés – gyertyafényben

Nemzeti Gyásznap van. Hatvan éve ezen a napon verték le az ’56-os forradalmat a szovjet csapatok. A Parlament előtt félárbocra engedték a magyar zászlót. Este hétkor az otthonok ablakaiban kigyulladnak a mécsesek, a gyertyák, a Duna-parton fáklyákkal, a Szent István-bazilika előtt és az Andrássy úton mécsesekkel és fáklyákkal emlékeznek a hősökre.

Konok Péter történész, akit a HírTv Szabadfogás című gyomorforgató vitaműsorából ismerhet a szélesebb közvélemény, valószínűleg nem gyújt gyertyát. Konok Péter viccel, mert a gyásznap kapcsán neki ehhez van kedve. A Vasárnapi Hírek pedig lihegve ad teret az amúgy még címet sem viselő írásnak. Ezek szerint a Vasárnapi Híreknek is a viccet jelentheti november 4., hiszen a következő lapszám már csak napokkal később jelenik meg.

Konok kifigurázza a magyar kormányt, amiért bekérette az orosz nagykövetet Havas Szófia minősíthetetlen gondolatainak közreadása miatt az orosz állami televízióban. Emlékeznek, azt mondta: hogy az ’56-osok fasiszták voltak, akik házról házra járva keresték a kommunistákat és a zsidókat.

Hát ez tényleg nagyon vicces.

Úgy ábrázolja a magyar külügyet, mint akinek tele van a gatyája, s csak a rend kedvéért kérette be az orosz nagykövetet, nehogy szó érje a ház elejét. Egyébként nem is lát az egészben olyan nagy problémát, sőt valójában egyet is ért az elhangzottakkal.

„– Volt. Probléma?” – jelzi az írás a nagykövet reakcióját.

„– Jaj, dehogy, dehogy! – kiáltott meghökkenve a magyar külügy. – Csak gondoltam, ha tetszene szíves lenni még mesélni erről … úgy szeretem hallgatni!”

Gyalázat.

Konok csak álmodik arról, hogy most Gyurcsány, Bajnai vagy éppen Medgyessy van hatalmon, mert az ő külügyük valószínűleg tényleg szívesen hallgatta volna a hazugságokról szóló mesét. De nem ők vannak. Nagyon nem.

Olyan emberek kormányoznak, akiknek ’56 nemzeti tragédia, akiknek több, mint ötszáz kivégzett forradalmár emléke szent és sérthetetlen. Olyan emberek, akik tudnak érezni, akiknek fontosak a gyökerek, a család, a nemzet, az összetartozás, az együtt lélegzés. A haza sorsa. Ami egyáltalán nem vicc.

Legfeljebb Konoknak. Mert Konoknak az emlékezés gyertyafényénél is van kedve tréfálkozni.

Ha tudná, mi az, akkor szégyellné magát és soha nem írna ilyeneket

http://leander.blogstar.hu/./pages/leander/contents/blog/31490/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?