Gyárfás lemondása idő kérdése?

Nem fogja megúszni?

„Amennyiben Gyárfás Tamásnak valóban fontos a magyar úszás, és olyan elhivatottság van benne a sport iránt, mint ahogy azt állítja, önként távolítsa el a magyar úszásra legártalmasabb tényezőt, önmagát és mondjon le tisztségéről!” – áll annak a nyílt levélnek a végén, amelyet Hosszú Katinka háromszoros olimpiai bajnok úszó tett közzé tegnap délután Facebook oldalán. Nem késett sokáig a válasz, a Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) részletesen kifejtette álláspontját, amelynek vége az volt, hogy Gyárfás Tamás nem mond le elnöki tisztéről. Ezt az álláspontját a délutáni sajtótájékoztatón nyilvánosan meg is erősítette.

Érvelését a csatolt közleményből mindenki elolvashatja, ennél többet a sajtótájékoztatón sem mondott.

Bármilyen részletes Hosszú Katinka nyílt levele, s nem kevésbé az a MÚSZ válasza, a lényegről kevés szó esik.

Pontosabban: ide nem kellenek igazán szavak.

A lényeg, hogy Hosszú Katinka arra kérte Gyárfást, hogy mondjon le, ha neki fontos az úszás. Az a Hosszú Katinka, aki a riói olimpián nemcsak a magyar úszóválogatottat, de voltaképpen az egész magyar olimpiai csapatot is a hátán hordozta, hiszen a nyolc aranyból hármat, a három ezüstből egyet ő szerzett meg Magyarországnak. Hosszú Katinka tehát nem érzi jól magát abban a közegben, amely arra hivatott, hogy az úszók eredményes hazai és nemzetközi szerepléséhez biztosítsa a feltételeket. Olyan feltételeket, hogy a versenyzők a legtöbbet hozhassák ki magukból. Nagyszerű versenyzőnknek teljesítménye folytán lehet akkora szava a magyar úszósport életében, hogy elmondja, mi nyomja a szívét. S ami nyomja, azt meg kell szüntetni, mert a közvélemény azt követeli, hogy semmi ne hátráltathassa őt a felkészülésben, a további szép eredmények elérésében. Ráadásul ma egy másik olimpiai bajnok, Gyurta Dániel és Kapás Boglárka olimpiai bronzérmes is egyetértőleg csatlakozott Hosszú Katinka nyílt leveléhez.

Gyárfás Tamás hiába sorakoztatta föl azokat a tényeket, amellyel bizonyítani igyekezett, hogy Hosszú Katinka minden kérését teljesítette a MÚSZ, a jelek szerint ez is kevésnek bizonyult. Úgy fest, a probléma fő oka ő maga, akár tudomásul veszi ezt a kérést, akár nem. Valamiért ő szúrja a leginkább az úszóbajnok(ok) szemét, s nem az, hogy teljesülnek-e Katinka egyéb kérései vagy sem.

Gyárfás elmondta a sajtótájékoztatón, felmerült benne, hogy veszi a kalapját, s azt mondja, viszontlátásra, ám a szövetség tagjai nem hagyták. „Nekünk van rád szükségünk, nem neked a szövetségre!” – összegezhető az a párbeszéd, ami az elnök és szövetség közgyűlési tagjai között zajlott. Mint ahogy maradását azzal a szerinte demokratikus megoldással zárta, hogy a közgyűlés 112-1 arányban szavazott neki bizalmat, miután önként lemondott elnöki tisztéről. Ezt a pillanatot vakargatta egy újságíró a mai sajtótájékoztató végén, rákérdezve, Gyárfás szerint egy ilyen végletesen egyhangú szavazás mennyire lehetett demokratikus. Gyárfás erre félrevitte a választ, visszakérdezve, hogy úgy gondolja-e a kérdező, hogy ha valaki nem szavaz rá, akkor kivégezteti, mint a kommunizmusban? Hozzátéve, hogy ő jelen sem volt a szavazáson, kiment a mosdóba, hogy véletlenül se befolyásolja a közgyűlés tagjait. Így született meg ez a „demokratikus” eredmény.

Úgy látom, hogy Gyárfás azzal a szervezettel takaródzik, amelynek tagjai ilyen vagy olyan módon, de függelmi viszonyban vannak vele. Akiknek egyáltalán nem érdekük, hogy a status quo megváltozzon, hiszen hosszú idő óta élő, de íratlan szabályok szerint mindenki számára ez a legkomfortosabb megoldás. Ha bukik Gyárfás, akkor dől a többi dominó is, ki tudja, milyen hadrend áll föl utána. Ezért aztán, biztos, ami biztos, a 112-ből 112 szavazat igennek bizonyult, csak egy valaki mondott nemet.

Csakhogy az ilyen kényes helyzetben Gyárfásnak nem szabadna a közgyűlés mögé bújnia. Szembe kellene néznie a tükörben önmagával, s így, „kettesben” kellene meghozni a döntést. Azt, amit Gyárfás valamiért nagyon nem akar meghozni. Valamiért ő foggal-körömmel ragaszkodik e pozíciójához, s fölhasználja elnökségének további bebetonozásához azokat az embereket, akik őt ilyen-olyan okból támogatják.

A jelek szerint ez azonban nem megy tovább. Hiába teljesíti Katinkának minden egyéb kérését, ha ez az egy nem teljesül, akkor a többinek sincs igazi értéke. A sikereket márpedig Katinka szállítja, nem Gyárfás. A magyarok pedig a sikerekre éhesek, nem Gyárfás magyarázkodására.

S lehet mögötte a legjobb szakemberekből álló szakmai stáb, amíg ő az első ember, addig a mögötte álló korábbi nagyságokat is levegőnek nézheti a Hosszú-Tusup kettős. Ezzel pedig az ő renoméjukat is komoly mértékben aláássa.

Idézzük ide Katinka nyílt levelének utolsó sorait mégy egyszer. „Amennyiben Gyárfás Tamásnak valóban fontos a magyar úszás, és olyan elhivatottság van benne a sport iránt, mint ahogy azt állítja, önként távolítsa el a magyar úszásra legártalmasabb tényezőt, önmagát és mondjon le tisztségéről!”

Akárhogy magyarázkodik Gyárfás, ezt a lépést valószínűleg nem fogja megúszni. Csak idő kérdése. A magyarok szurkolnak neki, hogy minél előbb legyen ereje dönteni.

Nyugodt lehet, egy ország sóhajt majd föl a bejelentés hallatán.

http://leander.blogstar.hu/./pages/leander/contents/blog/31771/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?