Feketelábú az úszók közgyűlése

Nem gondolom, hogy a kormány és Gyárfás Tamás halálos ölelésben lenne egymással, ahogy azt a Magyar Nemzet írása vetíti elénk. Már csak azért sem, mert az úszószövetség elnöke és a kabinet semmiféle jogi kapcsolatban nem áll egymással. Így képtelenség lenne egymást megölelniük, se örömmel, se halálosan.

Azért nem tudni, hogy Gyárfás Tamást személyesen megölelni családján kívül okoz-e bárkinek is őszinte örömet. Az viszont borítékolható, hogy a kormánynak biztosan nem. A halálos ölelés lehetőségét föl sem vetem, mert az eleve képtelenség. Még akkor is az, ha Gyárfás nevét sokan szívesen emlegették már Fenyő János meggyilkolásával összefüggésben. Ám azt egyetlen jogerős bírósági ítélet sem mondta ki, hogy Gyárfásnak felbujtóként, vagy más minőségben köze lett volna a szörnyű gaztetthez. A halálos ölelés távolabbi, „lightosabb” formája sem képzelhető el a kormány és Gyárfás között. Egyszerűen nonszensz, hogy a kabinet olyan alkukat kötött volna vele – ahogy a Magyar Nemzet azt sunyin sugallja – hogy ezek úgymond kiteregetése esetén bármilyen negatív következményekkel járnának a kabinet számára. A kormánynak hivatalból kötelessége ugyanis jogkövető módon eljárni a mindennapi munka során vele kapcsolatba kerülő emberekkel, ügyfelekkel. Ha pedig egy nyilvánvalóan hétpróbás jóemberről van szó, aki az MSZP-SZDSZ kormányok idején televíziós pozícióját felhasználva erősítette meg helyét az úszószövetség elnöki székében, s ez mindenki számára köztudomású, akkor még a kötelező jogkövető magatartáson felül is fokozott óvatossággal jár el mindenki, aki Gyárfással így vagy úgy kapcsolatba kerül.

Nem kell tehát azt sugallni, hogy a kormánynak bármiféle takargatnivalója lenne az úszószövetség elnökével szemben. Ezért nem foglalt állást Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter sem a legutóbbi kormányinfón arra a kérdésre válaszolva, hátrányt vagy előnyt jelentene-e a kabinetnek, ha Gyárfás lemondana. Válasza annyi volt mindössze, hogy az ügy aggodalomra ad okot. De az úszószövetséghez a kormányból hivatalánál fogva legközelebb álló Szabó Tünde sportért felelős helyettes államtitkár sem tudott mást mondani, minthogy mindent megtesz azért, hogy a sportolók továbbra is ilyen kimagaslóan teljesíthessenek. Ezzel nyilvánvalóan arra utalt, hogy az állami támogatások különböző formáinak biztosítása számára a legfontosabb, amely az anyagiakat tekintve a szövetségen keresztül juthat el a sportolókhoz. Itt az állami szerepvállalás be is fejeződött, a többi a szakma, a szövetség dolga.

Az külön érdekesség, hogy ilyenfajta folyamatos szembenállás, ami az úszóknál megfigyelhető, sehol más sportágban nincs. Itt viszont annál mélyebb, annál elhúzódóbb a baj.

Gyárfás most is a szövetség mögé bújva igyekszik húzni az időt a vizsgálóbizottság felállításával. Nem tudni, mit vár a testület munkájától. Hiába mondják majd el ugyanis az olimpikonok, mi a baj, hiába orvosolják azt esetleg ezerrel a szövetségben. Ettől még nem fog előrébb menni a világ. Ettől még ugyanúgy görcsbe rándul a sportolók gyomra, ha meglátják az elnöki székben Gyárfás Tamást, mint korábban, amikor a bizottság még nem működött. Az elnöknek tudomásul kell vennie, hogy azok a versenyzők, akikért a szövetség van, nem kérnek az elnökösködéséből. S mivel az elnök nem fog a medencében aranyakat hozni az ország számára se a jövő évi vizes VB-n, se később, a közvélemény azt akarja, hogy álljon félre. Vagy önként, vagy a szövetség közreműködésével.

Ez a viszony helyrehozhatatlanul megromlott, s a vissza-visszatérő konfliktusokra senki nem kíváncsi. A közvélemény rendet, nyugalmat akar a MÚSZ háza táján és minél nagyobb sikereket a sportolóktól a medencében.

Elképesztő, hogy az a testület, amely ebben a helyzetben egyedül illetékes, az úszószövetség közgyűlése ilyen pipogya, erőtlen, gyáva magatartást tanúsít. Józan ésszel nem képzelhető el, miért nem találnak ki olyan megoldást, amit az úszók is elfogadnak. Ha például Gyárfás csak tiszteletbeli elnök maradna, megmondhatnák neki, melyek azok a kompetenciák, amelyeket például nemzetközi vonatkozásban, átmenetileg még elláthat, mert fontos az országnak. A többi kérdésben azonban, így az állami támogatások feletti rendelkezésben akár egy közgyűlés által választott testület is eljárhatna.

Józan ésszel nem fogható föl, hogy a közgyűlés több, mint száz szavazattal rendelkező tagjainak ez a helyzet ne lenne kínos. Ne éreznék olyannak, amin nem kellene sürgősen változtatni. Föl kéne fogniuk, hogy bénaságukban nem Gyárfás Tamás, hanem ők lesznek a feketelábúak. Náluk a felelősség. Ha majd a dolog odáig jut, hogy a médiumok egyenként leírják a nevüket, akkor biztosan gyorsabban gondolkodnak majd a megoldáson, ami a névtelenség homályába burkolózva, a rájuk erőltetett, „rendkívül demokratikus” hierarchiát mukkanás nélkül betartva eszükbe sem jut. Pedig ez a botrány alapvetően a MÚSZ közgyűlés kollektív felelőtlensége. Jobbérzésű emberek alatt már megnyílt volna a föld a helyükben. Nem kéne megvárni, míg tovább mérgesedik a helyzet. Cselekedjenek gyorsan! Találják meg azt a helyet a jelenlegi elnöknek, ami a legjobban illik hozzá.

Addig is azonban nagyon szégyelljék magukat a kialakult háborús állapotokért!

http://leander.blogstar.hu/./pages/leander/contents/blog/31861/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?