Csodaváró Majtényi

Keserű beszédet mondott Majtényi László, meg nem választott államfő-jelölt az ünnepen a budapesti Kossuth tér és Alkotmány utca sarkán.

Keserűségének az oka a reménytelenség volt. Reménytelenség azért, mert a szónoknak lövése sem volt arról, hogy a rendelkezésre álló eszközeikkel hogyan lehetne leváltani az Orbán-kormányt, noha nagyon szeretné. Tudja ő jól, hogy alapvetően úgy, ha többen volnának a leváltásra szavazók, mint a jelenlegi kabinet maradása mellett voksolók. De nincsenek. Ha csak összemérem a Kossuth téri szónoki emelvény körül összegyűlteket a Múzeum körúton ünneplő sokadalommal, akkor zongorázni lehet a különbséget.

A kilátástalan helyzetet beszédében a csodavárással igyekezett feloldani. „A legreménytelenebb helyzetből sem szabad feladni”, mondta. Emlékeztetett rá, hogy 1848-ban „A semmiből kitört a forradalom, egy nap alatt szabad lett az ország, összeállt a nemzeti egység.”

Úgy beszélt, mint aki az ábrándjait sorolja. Mint aki vágyakozva gondol arra, hogy egyszer talán „a semmiből kitör a forradalom, s órák alatt megváltozik minden”. Például ő lesz az államfő, nem Áder. Noha látja, hogy ennek vajmi kevés az esélye, de azért mondja a magáét, hátha mégis megtörténik valahogy a csoda. „Egy nap alatt szabad lesz az ország, összeáll a nemzeti egység”. Bár az ország most is szabad, egyetlen nap se kell hozzá. Igaz, nem úgy, ahogy Majtényi Móricka elképzeli. Az ő vezetésükkel.

S ábrándozik a nemzeti egységről, ami az ő szája íze szerint való. Amelyben a balliberális vezetők mögött felsorakozna a választók döntő többsége, egységet alkotna a nemzeti tábor és a balliberális szavazók csapata. „Órák alatt megváltozna minden”: azaz Orbánt elzavarnák, őket pedig beemelnék a hatalomba.

Tudja, hogy erre belátható időn belül nem kerül sor, mert úgy hiányzik az embereknek a balliberális hatalom, mint ablakos tótnak a hanyatt esés. De azért mondja, hogy ezzel a vízióval is megpezsegtesse kisszámú hallgatóságának vérét, s elringassa őket egy olyan világba, ahol Majtényi és követői fújják a passzát szelet, Soros György legnagyobb örömére. Már azzal a piciny örömmel is beérik, amíg ez a gondolat átfut az agyukon.

Az a különös, hogy a szónok és hallgatósága még ilyen, számukra emelkedett pillanatban is élvezi a hazugságot.

Visszatérve a szabadság gondolatához Majtényi arra utalt, hogy kétféle nemzet él a világon: a szabadságszerető nemzetek és a szabad nemzetek. Ideje, mondja, hogy a szabadságszeretőkből szabad nemzetekké váljunk. Mintha még mindig a pártállamban, a diktatúrában élnénk. Mintha nem választhatnánk meg szabadon az ország vezetőit. "Van egy gondolatom: szabadságszerető nemzetből nem akkor lesz szabad egy nemzet, amikor idegen elnyomás alól szabadul fel, hanem amikor a saját urait zavarja el" – ábrándozik tovább Majtényi. Hogyan? Kapával, kaszával? Többség ugyanis a Holdban. Éhes disznó makkal álmodik.

Miért nem zavarja el a nép saját urait? Tök egyszerű: mert nem akarja. Éppen az ellenkezőjét akarja, hogy mások se tudják őket elzavarni. Mert amit Orbánék az emberekért, az országért tesznek, az a többségnek jó.

Majtényiék pedig se jobbat nem tudnak mondani, s ha tudnának is, akkor se hinne nekik senki.

Ők valóban csak a csodában bízhatnak. A csodában, ami nincs. A lehetetlent azonnal teljesítjük, a csodára egy kicsit várni kell, mondja a raktáros.

Ezért volt keserű Majtényi beszéde, ezért volt frusztrált a szónok.

Számukra ugyanis a csodavárás „kicsi” ideje felérhet akár egy emberöltővel is.

http://leander.blogstar.hu/./pages/leander/contents/blog/36208/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?