Sörkoccintás

A sörrel való koccintás, illetve annak tilalma került szóba a minap az ATV reggeli műsorában, amikor a Pulitzer-emlékdíjjal kitüntetett Brückner Gergely újságíróval kezdett beszélgetni Bombera Krisztina és Kárász Róbert. Sörrel nem nagyon koccintunk, jegyezte meg Kárász, mire Bombera azzal válaszolt, hogy most már lejárt a moratórium.

Bár nincs feljegyzés a magyar nép szent esküjéről, ki és mikor tette azután, hogy kivégezték Aradon az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tizenhárom tábornokát, amit a legenda szerint osztrák tisztek mulatozással, sörrel koccintással ünnepeltek meg. A fogadalom szerint a magyar sörrel nem koccint soha többé, de 150 évig biztosan nem. Vagy ha mégis, azt mondjuk mellé: vesszen Haynau. A szokás már az 1850-es években elterjedt a Deák Ferenc nevéhez kötődő passzív ellenállás részeként.

Bizonyos értelmezések szerint a tilalom 150 év után, tehát 1999 végén megszűnt, ám sokan ma is tartják hozzá magukat és még véletlenül sem koccintanak sörrel. A tilalom ugyanis, mint íratlan törvény nemzedékeken keresztül úgy ívódott az emberek lelkébe, mint az az alapszabály, hogy „magyar ember evés közben nem beszél.”

A legenda alapjául szolgáló esemény azonban egyes történészek szerint nem történt meg. Dr. Kedves Gyula, az 1848-as szabadságharc specialistája így látja: „Nemhogy sörrel koccintás, de valószínűleg ünneplés sem volt Aradon a kivégzés után. A véres megtorlás egészen logikátlan lépés volt a győztes osztrákoktól, hiszen éppen azokat végezték ki, akik a fegyverletétellel megrövidítették számukra a sok veszteséggel járó háborút. A kivégzés az osztrák hadsereg vezetésében is megdöbbenést váltott ki. A magyar vezérkarban nem volt mindenki forradalmár. Voltak, akik magyarként a császári sereg tisztjei voltak, mielőtt az 1848 őszén megalakuló magyar honvédsereg vezetői lettek, ahogy a katonabecsület diktálta. Kizárt dolog, hogy a császári had vezérkara megünnepelte volna egykori tiszttársaik kivégzését. Ha volt is ilyesmi, az inkább a háborút végleg eldöntő temesvári ütközet után lehetett.”

Ezek után mindenki szabadon eldöntheti, mihez tartja magát. A történelmi magyar hagyományokhoz, amelyet még a haza bölcse, Deák Ferenc is tiszteletben tartott vagy a történteken könnyedebben túllépő Bombera Krisztinához, aki szerint lejárt már ez a moratórium.

Én – gondolom sok-sok honfitársammal együtt – a hagyomány megtartására voksolok. Kevés felemelőbb dolog van annál, ha az ember a hétköznapokat is kegyeletivé tudja emelni, ha a sörivás idején azokra gondol egy-egy pillanatra, akik hősi halált haltak a hazáért. S ezért nem koccint a sörrel. Ha ez a szép szokás divatjamúlttá válna, az aradi vértanúk össznépi emlékezete szenvedne károkat.

Mark Twain tréfás aforizmája úgy tartja, „Amíg rendszeresen ittam, mindenre vissza tudtam emlékezni, akár megtörtént, akár nem.” Tréfa nélkül viszont ennek alapján ez úgy is interpretálható, hogy a nemes hagyomány tiszta magyar fejjel mindenképpen megőrzendő – akár megtörtént, akár nem.

1
http://leander.blogstar.hu/./pages/leander/contents/blog/36440/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 1 db hozzászólás érkezett!
Tibor 2017-03-24 12:46:40
Az infót nem ismertem. Én nem koccintottam sörrel, mert úgy tudtam, hogy sörrel koccintani nem illik. Most is így tennék, de nálam ez már nem működik, mert én alkoholt nem iszom. De höseinket tisztelem, ezért tartom felháborítónak azt amit a söpredék csinált márc.15-ével kapcsolatban.
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?