TGM pusztulásra ítélné a magyarságot

Mindig jóleső érzéssel olvas az ember olyan elemző írást, amelyben Botkát balról támadják.

Méghozzá nem is akárki, hanem személyesen Tamás Gáspár Miklós, akire a mai „demokratikus” ellenzék egyfajta orákulumként figyel, s akit a Kádár-rendszer – most már jól tudjuk, hogy ide is kiteendő az idézőjel, de mennyire, hogy ki – „demokratikus” ellenzékének egyik legismertebb figurájaként ismert az ország. Tamás Gáspár Miklós ugyanis a kádári demokratikus ellenzék tagjaként sem azért a polgári demokráciáért harcolt, amiért a magyarok többsége, hanem amiért az SZDSZ. Egy demokratikus köntösbe bújtatott liberális sunyi diktatúráért. Miközben a magyarok alig várták, hogy megszabaduljanak a pártállam szörnyűségeitől, ő azon mesterkedett, hogy ezt egy látszólag humánusabb politikai környezetben visszacsempéssze az országba. Sőt, lehetőleg ki se eressze onnan. Hátba támadva a magyarok többségét a legérzékenyebb időszakban, a rendszerváltozás idején. Ennél aljasabb gengszterséget nem lehet elkövetni, gondolhattuk anno.

Aztán mára kiderült, dehogynem. De még mennyire, hogy lehet.

Most ugyanis az a baja Botkával, hogy meg akarja tartani a kerítést. Azt a kerítést, amely a magyarok számára a 2015-ös krízisévhez képest a biztonságot, a köznyugalmat, az országon belüli migránsmentességet szavatolja. S amely senki másnak, mint Orbán Viktor következetes nemzetpárti, magyarbarát politikájának köszönhető. Emlékezhetünk hazánk migrációs politikájának kezdeti, szinte teljes nemzetközi elutasítottságára, s azokra az azóta változó kedvező folyamatokra, amelyek révén Orbán emberfeletti diplomáciai erőfeszítéseinek köszönhetően már az uniós országok több, mint fele rokonszenvez a gyakorlatunkkal. S amit a népszavazás és a nemzeti konzultáció eredményei fényesen legitimáltak: magyarok milliói mondták ki, hogy ez a helyes irány.

Tamás Gáspár Miklóst azonban a magyarok sorsa a legkevésbé sem érdekli. Pedig a magyarok fogadták be, amikor kiutasították Romániából, jelenleg is a magyarok pénzén él, ebből neveli a népes családját – sok erőt, egészséget kívánok hozzá ­–, ennek ellenére mégis azon munkálkodik, hogy nézetei vírusos terjesztésével pusztulásra ítélje a magyarságot. A Hírtv-beli legutóbbi interjúja is erről tanúskodik. A kerítésmegtartással kapcsolatban a következőket mondta Botkáról.

„Én belátom, ha valaki nyerni akar, akkor mindenféle húzásokra rákényszerülhet. Nem vagyok én százszázalékos purista politikai ügyekben, de ha valaki ilyen fontos elvi kérdésben megalkuszik – legalábbis én annak tekintem – akkor föl kell tenni a kérdést, mire való a többpártrendszer, hogyha mindenkinek ugyanahhoz kell alkalmazkodnia.”

Ezzel ugyan nem kevesebbet állít TGM, minthogy Botka csak rákényszerült arra, hogy a kerítés megtartását hirdesse. Elsősorban azért, mert érzékeli, hogy a magyarok félnek, s tisztában van vele, hogy amennyiben a reuters-i kerítésbontó nyilatkozata marad érvényben, akkor kisebbnél is kisebb esélye lenne arra, hogy győzzön a választásokon.

Tamás Gáspár Miklós persze tudja, hogy Botka éppoly kétlelkű, mint ő. Ha véletlenül mégis nyerne a választáson, akkor sem tartaná be az ígéretét. Ez amolyan szocialista specialitás úgy is. Úgy esne neki a kerítésnek, mint tót az öreganyjának. De azért jobb a lelkének, hogy csinál ebből a dologból egy kis műbalhét. Legalább ezzel a tagadó állásponttal is rá tud irányítani némi pluszfigyelmet Botkára.

Milyen álságos duma a többpártrendszer lényegét firtatni olyankor, amikor élet és halál kérdéséről van szó. Lehet a migránsoktól való félelmet őrülethez, hisztériához, megtévesztéshez, manipulációhoz hasonlítani, ettől azonban a félelem az félelem marad. S nagyon jó, hogy Magyarország esetében egyelőre csak félelemről beszélhetünk, nem tragédiák sokaságáról, mint Londonban, Manchesterben vagy a merényletek más helyszínein. Magyarországon szerencsére még nem történt visszafordíthatatlan esemény. Tamás Gáspár Miklós azonban szenvedélyesen azon dolgozik, hogy ez megtörténjen. Hogy árasszák el Magyarországot a migránsok, szerezzenek minél több választójogot, s emeljék hatalomba végre a TGM-féle elvtársakat, mert más úton ők amúgy valószínűleg sokáig képtelenek volnának odajutni.

A most hatvannyolc éves Tamás Gáspár Miklóst ez a változás már kevésbé érintené, hacsak nem dörzsölné örömmel a tenyerét az invázó, Magyarország leigázása láttán. De – bocsánat a személyeskedésért – négy gyermeke Ábel (36), Rebecca (29), Jonathan (26) és a tizenkét éves Hanna számára egyáltalán nem mindegy, hogy muszlim törvények szerint és a Saria-bíráskodás alatt éli-e le az életét vagy abban, amiben felnőtt, az ezeréves keresztény-nemzeti értékek magyarságvédő oltalmában.

„Amikor itt ilyen nagyon nagy baj van, akkor az embernek baráti, humanista elvei, józansága és tárgyilagossága megőrzésével kell politizálnia, mert ennek fele sem tréfa” – mondta TGM.

De mondhatta volna ugyanezt Orbán Viktor is. És micsoda különbség.

Ez is bizonyság arra, hogy milyen bölcs a magyar nyelv, amikor megfogalmazza: nem az a fontos, hogy mit, hanem az, hogy ki mondja!

Tamás Gáspár Miklós megnyilvánulásaival jó úton jár, hogy az egykori orákulum fölvegye Harry Potter láthatatlanná tevő köpenyét.

Tehát még Rodolfo varázslata sem kell hozzá, s máris eljelentéktelenedik.

Elég hozzá, ha minél többet publikál…

1
http://leander.blogstar.hu/./pages/leander/contents/blog/39727/pics/lead_800x600.jpg
Botka,Kerítés,Kétlelkű,pusztulás,Tamás Gáspár Miklós
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 1 db hozzászólás érkezett!
Ernest 2017-06-28 09:43:27
Ettől az idióta aljadék tól, minden kitelik, csak az nem, aminek a legjobban örülne mindenki, már mint hogy felakasztaná magát!
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?