A guillotine árnyékában

A ’Ki nevet a végén?’ nevű kedvelt társasjátékot akár ketten is játszhatják. A magyarok, meg például Soros György. Ha ez a felállás, akkor naná, hogy mi szeretnénk nevetni a végén és mindent megteszünk azért, hogy ne Sorosnak kedvezzen a szerencse. Gyűlölnénk-e győzni akarásunk közben játszótársunkat? Persze, hogy nem. Egyszerűen azt szeretnénk, ha mi lennénk a nyerők, nem pedig a partnerünk.

Minden erőpróba erről szól.

Az ellenzéki propaganda ennek ellenére gyűlöletről, gyűlöletkampányról és soha nem látott erővel zsidózásról beszél a kormány migránsellenes plakátjai kapcsán. Még akkor is, ha ezt a legilletékesebbek, köztük az izraeli főrabbi utasította vissza.

Vajon miért? Csak nem azért, mert Soros jóval hamarabb kezdett el ’Ki nevet a végén?’-t játszani, mint ahogy mi beszálltunk volna a partiba. Bábui, azonosíthatatlan emberekből álló seregei már régen felsorakoztak a csatatéren, amikor mi az első dobáshoz jutottunk. Naná, hogy küzdünk „erőnk szerint a legnemesbekért”, ki szeretné ugyanis, ha a saját érdekével szemben az ellenféléké kerekedne felül.

Különösen akkor, ha ezt a játékot nem lehet újra kezdeni. Nem lehet ismét a starthoz szólítani a seregeket, kisorsolni, ki a kezdődobót és indulás. Ez nem megy. Ebben a „játékban” csak egy menet van, ha úgy tetszik, életre halálra. Soros nem csak nevetni akar a végén, hanem elsősorban érdekei alá akarja gyűrni a magyarokat. A migránsokat az EU-n keresztül tervezi a nyakunkra ültetni, az alapvetően demokratikusan, tekintélyes felhatalmazással megválasztott magyar kormányt pedig az általa fizetett politikai szervezetek – ngo-k, ellenzéki pártok és sajtó – révén óhajtja megbuktatni. Aztán – az ő forgatókönyve szerint – hatalomra kerültek szélesre tárnák a kapukat Soros vágyai és a gyarmatosító szándékkal érkező muszlim tömegek előtt.

Aztán következhet a második nagy lépés: a magyarok hatalom alá kényszerítése, országunk teljes megszállása, kultúránk kiiktatása, hagyományaink sárba tiprása, nyelvünk betiltása. Lehet, hogy ezek több évtizedes célok, de hogy valóságosak, az egészen bizonyos.

A sajtó egy része, kéz a kézben a valódi üzeneteket megfogalmazni képtelen „demokratikus” ellenzékkel, már jó ideje ezekhez a folyamatokhoz igyekszik segítséget nyújtani. Amikor például azt olvasom a Magyar Narancsban, hogy Magyarországnak nincs tisztességes kormánya, akkor nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy Soros György nevében most éppen a Magyar Narancs játssza életre-halálra ’Ki nevet a végén?”-t. Már most arról beszél, hogy Magyarországnak háborodott kormánya van.

Miért? – horkanhat föl erre az olvasó. Azért talán, mert nem akarja a fejét önként a guillotine alá dugni és megkérni szépen Gyuri bácsit, ugyan oldozza már el a kötelet, hadd zuhanjon akadálytalanul gyilkos útjára a halálosztó bárd?

Lehet-e a nemzetet alkotó emberek életét milliárdokkal mérni? Át lehet-e számítani akár csak egyetlen emberéletet is a plakátokra költött milliárdokat a lap szerint inkább megvásárlandó lélegeztetőgépekre, útépítésre, béremelésre vagy oktatásfejlesztésre?

Vajon a kormány háborodott-e, amely meg akarja menteni a mögötte álló embermilliókat, a nemzetet a külső erők általi leigázástól, a giotin működésbe hozatalától, vagy inkább az az elmeháborodott, aki ilyenkor álságosan lélegeztetőgépekről beszél? Aki napi cikkekben képes mérni egy nemzet jövőjét. Aki mézesmadzag gyanánt újabb utakat, oktatásfejlesztést, béremelést emleget azért, hogy majd a holnap Magyarországának területén élők fejlettebb infrastruktúrával kapcsolódhassanak bele a hétköznapokba, miközben kíméletlenül vérbe fojtják az addig létező társadalmi, közösségi lét minden elemét.

Vajon ki a tisztességtelen, ki az elmeháborodott ebben a játszmában? Az-e, aki jogos önvédelemre szólít föl, erősítve az emberek összetartó képességét, vagy az, aki ezt a természetes emberi magatartást a gyűlöletkeltő bélyegének homlokra sütésével gyengíteni, erodálni akarja?

Természetesen nem kell válaszolni, a kérdés költői. Soros előre tolt csapatainak elvetemült képviselőire amúgy sem hat az emberi szó Nem hat rájuk a magyar lélek értetlenkedése arról, hogy ezt a nyilvánvalóan életveszélyes, társadalompusztító helyzetet hogyan lehet másként értelmezni, mint ahogy a józan többség teszi.

Legfeljebb úgy, ha a nemzet ellenségei már anélkül is a spájzban, ha nem a konyhában vannak, hogy a kötelezően betelepítendő migránsok első csoportjai megérkeznének a maradék 93 ezer négyzetkilométerünkre.

Akár itt vannak, akár nem, azért engedtessék meg a magyaroknak, hogy a küzdelemben a saját érdekeikért szálljanak síkra s ne abban jeleskedjenek, hogy Soros nevethessen a végén!

1
http://leander.blogstar.hu/./pages/leander/contents/blog/40390/pics/lead_800x600.jpg
giotin,gyűlölet,nemzeti érdek,Soros
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 1 db hozzászólás érkezett!
Zoltán 2017-07-18 13:41:48
Nem tudom érdemes-e még foglalkozni ezekkel a patkányokkal. Ha meg is írjuk gondolatainkat ne támasszuk alá hatalmas fotókkal, plakátokkal. Ne is gondolhassanak arra, hogy cselekedeteikkel minket bosszantanak, gyűlöletbe kergethetnek és örvendjenek, hogy szóra méltatjuk őket. "Bármivel is, csak beszéljünk róluk!" Jó, hogy feltalálták a távirányítót, egéren a görgetőt. Kép nélkül is el lehet olvasni hazaárulásukat.
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?