Pöcegödör-bűzben az aláírásgyűjtők

Összegyűlt, aminek nagyon nem kellett volna összegyűlnie. Megvan a 266 151 aláírás, amiből joggal gondolhatják a Momentum Mozgalom vezetői, hogy kimazsolázható 138 ezer érvényes szignó a fővárosi népszavazás kiírásához. Nagyon valószínű, hogy az esetleges népszavazáson, ha eljut a dolog odáig, az emberek többsége elutasítja a momentumosokkal összefogó ellenzék legújabb nemzetellenes aknamunkáját. Mert a magyarok döntő többsége vágyik arra, hogy itthon ünnepelhessék a legjobbakat. Vágyik arra, hogy a helyszínen örülhessenek Hosszú Katinkának, Kozák Danutának, Szilágyi Áronnak, s a többi nagyszerű sportembernek, akiknek végre megadatna, hogy honfitársai előtt bizonyítsák képességeiket.

Ám a perui fővárosban szeptemberben megszületendő döntés innentől kezdve még reménytelenebbnek látszik Magyarország számára. Nemcsak azért, mert két óriással, Los Angelessel és Párizzsal küzdünk a sikerért, ami önmagában is embert próbáló feladat, még akkor is, ha a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) kifejezetten olcsó, kisebb városok által is megrendezhető olimpiát tart kívánatosnak. Hanem azért is, mert az esetleges népszavazás híre azt sugallja a mintegy 95 döntéshozó NOB-tag számára, hogy Magyarország megosztott az rendezést illetően, az emberek nem állnak egységesen az olimpia mellett, ahogy esetleg a konkurenseknél igen.

Pedig erről nincs szó.

Ez az olimpiaellenes akciózás ugyanis a kevesek, a nagyon kevesek eszköze. Hogy mire? Nem arra, hogy legyen-e olimpia Magyarországon vagy sem. Ez őket legkevésbé sem érdekli. Az olimpia pusztán lehetőség arra, hogy fölhívják magukra a figyelmet és a népszavazás-kezdeményezés ürügyén ismertté tegyék magukat a 2018-as választáson való eredményesebb részvétel érdekében. Nem véletlenül jelentették be nem sokkal a szavazatok átadása előtt, amikor a legtöbb médiafigyelem irányult rájuk, hogy párttá alakulnak, s megkezdik az országjárást, a helyi szervezetek kiépítését.

Tesznek ők az olimpiára, a sportolók akaratára, a magyarok vágyaira, arra, hogy a sikeres olimpia révén egycsapásra óriásit fejlődhet az ország, hogy az aranyos eredmények révén a gyerekek tízezrei számára válhatnak példaképpé ikonjaink, ami a sporthoz, az egészséges életmódhoz vezető úton való óriáslépések megtételét jelenti. Hogy a nagyszerű nemzeti érzések további erősítéséről, a nemzeti öntudat aranyszövetének tovább szövéséről ne is beszéljünk. Pedig a polgárok szeretnék megmutatni a világnak a lelátókon, az utcán, a buszon, a vendéglátóhelyeken, ahol csak találkoznak a nemzetközi sportvilág résztvevőivel, a hazánkba látogató turistákkal, hogy jó magyarnak lenni, hogy jól érezzük magunkat itthon, hogy olimpiai eredményeink, felkészültségünk alapján méltók és képesek vagyunk egy ilyen nem mindennapi sportesemény megrendezésére.

Az olimpia megrendezése ellen a józan emberek számára valójában nincsenek érvek, legfeljebb rágalmak. Azok emlegetnek korrupciót, akik még ebből a műfajból egyet sem tudtak sem a kormányra, se a Tarlós-féle fővárosra rábizonyítani. Azok emlegetnek korrupciót, akik nyakába éppen most borul a 4-es metró fekáliával teli méretes pöcegödrének tartalma. Kérdés, hogy a következő időszakban ki tudnak-e egyáltalán mászni a bűzös ürülék mindent beterítő mocska alól. Mert itt nemcsak a Momentumról beszélünk, sőt elsősorban nem róluk, hanem a mögéjük felsorakozott ellenzék tagjairól. Azokról a jellemtelen fráterekről, akik másfél éve lelkesen megszavazták az olimpiai rendezés óhajtását a Fővárosi Közgyűlésben, szép szavakat sorolva érveltek is mellette, most pedig a politikai konc reményében, szembe köpve önmagukat, eszköznek használják az olimpiát hatalmi érdekeik szolgálatához.

Ezzel is igazolva, hogy egyetlen szó sem igaz abból, amit bármilyen témában kiejtenek a szájukon, bármennyire is hízelegni akarnak a választóknak. Sőt! Most már azokat a fiatalokat is hiteltelenítik, akik elfogadták közreműködésüket az olimpiaellenes aláírások gyűjtésében.

Lehet, hogy népszavazási erőfeszítéseik sikerrel járnak. Lehet, hogy Magyarország nem rendez olimpiát 2024-ben. De az szinte biztos, hogy ezzel a nemzetellenes, mocskos akciójukkal megmentik a magyarok döntő többségét attól, hogy a Gyurcsányok, Szigetvárik, Molnár Gyulák, Bokros Lajosok után ifjú, de legalább annyira hataloméhes és most legalább annyira hiteltelenné váló követőiknek: Fekete-Győr Andrásoknak, Soproni Tamásoknak, Orosz Annáknak valaha bármit is elhiggyenek. Nem kétséges, hogy az olimpiarendezés esetleges elmaradásához kapcsolódó minden kudarc felelősségét a fiatalok is magukra húzzák, akikre így még véletlenül se fog szavazni a többség.

Hosszú távon biztos, hogy így jobban járnak a magyarok. Csak az esteleges értelmetlen olimpiarendezési fiaskót nehéz most tudomásul venni, hiszen a rendezés miattuk történő elvesztése sokáig sajgó seb marad.

De ne gyászoljunk idejekorán, hiszen a remény hal meg utoljára! Limában ugyanis szeptember 13-án döntenek a sorsunkról, s addig még sok víz lefolyik a Dunán, addig még a népszavazást sem biztos, hogy ki lehet írni.

A bűvös 13-as akár még szerencsét is hozhat.

Elvégre most a NOB – papíron – a kicsiket szereti jobban.