Kálmán Olga keserűsége

Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet

A sajtószabadság, a szólásszabadság egyik utolsó fontos bástyájánál dolgozunk, állítja Kálmán Olga, a HírTv műsorvezetője a Magyar Nemzet keddi interjújában arról a csatornáról, amelyhez való átigazolását élete egyik legjobb döntésének tartja.  

Végre egy szinte majdnem korrekt mondat Kálmántól. Elejétől végéig azért nem lehetett az, mert akkor Kálmán Olgának újból kellene születnie. Mi az, hogy a HírTv az egyik fontos, utolsó bástyája a sajtószabadságnak, a szólásszabadságnak? Hányat, de hányat lehetne még sorolni mellé például az ATV-t vagy a Klubrádiót, a Népszavától, a hetilapok egész csokrán keresztül – 168 óra, Magyar Narancs, Élet és Irodalom, HVG – az internetes portálok sorozatán át – Index, 444, 24.hu – a legnézettebb tévécsatornának mondott RTL Klubig. Kolosi Péter, az adó programigazgatója éppen a közelmúltban nyilatkozta, ha nem lenne Magyarországon sajtószabadság, akkor az RTL Klub nem is létezne. Lám, itt is bástya, ami azt mutatja, hogy nagyon is eleven a sajtószabadság hazánkban.

Kálmán Olga kijelentése tehát csak annyit jelent, hogy a HírTv-ben is elhangozhatnak olyan nézetek, amelyek a többi nagyszámú ellenzéki médiumban is helyet kaphatnak, mint ahogy legtöbbje a konzervatív, alapvetően tárgyilagos hírforrásokban is megtalálható. Azzal a különbséggel, hogy a közszolgálati csatornákon vagy az Echo Tv-ben nincs olyan uszító, gyűlölködő, szélsőséges megnyilvánulás, mint amilyeneket például Bokros Lajos vagy Tamás Gáspár Miklós enged meg magának esetleg éppen Kálmán Olga vendégeként. Mindezt úgy, hogy az „élete egyik legjobb döntését meghozó műsorvezető” általában még véletlenül se igyekszik helyre tenni a – finoman szólva – nyilvánvalóan tévúton járó interjúalanyt.

Ha arról beszélt volna Kálmán Olga, hogy a balliberális médiumok sok évtizedes nyomasztó közéleti hegemóniája után napjainkra a konzervatív, ha tetszik kormánypárti médiumoknak is vannak fontos bástyái az ellenzékiek mellett, akkor persze közelebb lett volna az igazsághoz, de a tárgyszerűség – mint jeleztem – neki sohasem volt a kenyere. Legfeljebb a liberálbolsi média-hegemónia idején nem koppintottak az orrára, ha torzította a valóságot vagy egyenesen hazudott.

Kálmán Olga most úgy tesz, mintha ő a sajtószabadság bajnoka lenne, s minden egyes televíziós fellépése a betolakodók ellen vívott ádáz csatájának újabb és újabb hőstette volna.

Pedig nem az. Éppen, hogy fordított a helyzet.

Ő is beletartozik abba a társaságba vagy azok szellemi örököseibe, akikről Orbán Viktor október 23-iki ünnepi beszédében így szólt: „Akik ellenünk voltak, nem tudják nekünk megbocsátani, amit ötven éven át tettek ellenünk.”

Bizony nem, Kedves Olga! Igazából látni se bírnak bennünket, mert megzavartuk azt az előbb a bolsevizmus, aztán a liberalizmus biztosította biztonságot, megélhetést, nyugalmat, amit különösen a 2010 utáni világ bolygatott fel. S aminek a sajtószabadsághoz valójában semmi köze nem volt.  

A 2010 utáni világban a magyarok többsége jól érzi magát, s egyre jobban fogja. S így érez a bel- és külhoni kűzdőtéren a magyar érdekekért ádáz harcot vívó Orbán Viktor is, ellenkező esetben nem küzdene körömszakadtáig. Óriási erőfeszítésébe kerül Magyarország fejlődési pályára állítása, különösen ilyen ellenséges környezetben, mint aminek a szításán ön is következetesen fáradozik, Kedves Olga.

Ha tehát megkérdezné műsorában a miniszterelnöktől, mint az interjúban elmondta, hogy érzi magát, akkor biztosan azt válaszolná, hogy nagyon jól. És ez nem propagandaszöveg, ahogy gondolja. Hanem olyan Isten áldotta politikai helyzet, a csillagoknak olyan együtt állása, amikor egymásra talált a vezető és a vezetettek tömege, s közösen küzdenek azokért a célokért, amelyek nem is olyan régen még elképzelhetetlennek tűntek, nemhogy reálisan megvalósíthatóak legyenek. Az ön sunyi ’mitől érzi jól magát?’ képzeletbeli második kérdésére pedig nyilván azt válaszolhatná, hogy éppen ettől. Attól, amit milliók látnak és támogatnak az országban, hogy összefogással az egyesítés útjára lépett magyar nemzet boldogul.

Lehet, hogy ez magának keserűség, lehet, hogy ez maga szerint propagandaszöveg, de el kell szomorítanom. Ez egyáltalán nem az, ez maga a mai magyar valóság.

Az a valóság, hogy míg az ellenzék ötvenhatos megemlékezésére két, azaz kettő civil érdeklődő volt kíváncsi Nagy Imre egykori házánál Kunhalmi beszédének meghallgatására, vagy összesen tizenöt érdeklődő az Oktogonnál. Hogy a Terror Házánál mekkora tömeg gyűlt össze Orbán Viktor beszédére, azt is mindenki láthatta a televízióban. Hála a HírTv nélkül is kiválóan működő sajtószabadságnak.

Az ön szíve közepébe a sztálinozó, nácizó emberek szellemi vezérei tartoznak. Ami nem baj. Ez az ön lelkiismeretére tartozik. Senki nem kényszeríti arra, hogy változtasson a világnézetén. Ettől azonban fölösleges önmagát a szólásszabadság, a sajtószabadság bajnokának kikiáltani. Hiszen ha a magafajtákon múlott volna, még mindig a pártállami idők egyszólamúságának médiaterrorja uralná a nyilvánosságot.

És ezek után még csodálkozik, hogy Orbán Viktor nem megy a HírTv-be interjút adni Kálmán Olgának?

https://leander.blogstar.hu/./pages/leander/contents/blog/43999/pics/lead_800x600.jpg
Kálmán Olga,Magyar Nemzet,sajtószabadság,sajtóterror
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?