Álmodik a nyomor

Vona Gábor és Havas Henrik a  narancsokkal...

A Vona Gáborról hamarosan megjelenő interjúkötetéről nyilatkozgat Havas Henrik. A választás megnyerése érdekében a két lator voltaképpen két dologban reménykedik. Az egyik, hogy Simicska ledobja végre azt az információs atombombát, ami majd megrogyasztja Orbán Viktor rendszerét. A másik, hogy ezzel a könyvvel – és háttérben a Simicska-féle médiabirodalom a Jobbik folyamatos ajnározásával ­– sikerül meggyőzni az állampolgárokat, de legalábbis azok balliberális és bizonytalan szavazói rétegét arról, hogy Vona nem rasszista, nem antiszemita, hanem a kutyákat, macskákat simogat, cuki jó gyerek, akire érdemes a teljes Fideszen kívüli tábornak szavaznia, mert csak így lehet leváltani a jelenlegi rendszert.

Hihetetlen, hogy idáig eljuthattunk. Hihetetlen, hogy látszólag a Jobbikot teljes joggal és zsigerből elutasító balliberális politikusi, értelmiségi és újságírói társaság most nem győzi keresni Vona Gábor kegyeit, hogy mint az első számú ellenzéki párt vezetője működjön együtt velük. A Jobbik szavazói nélkül ugyanis nincs esély Orbán leváltására, a hatalom és a pénz olyannyira áhított megszerzésére. A saját zsákmányszerzésük kiélésén kívül ugyanis nincs semmiféle érvényes mondanivalójuk a magyarok számára. Általuk nem megy előrébb a világ, képtelenek folytatni azt a perspektivikus kormányzást, amelynek a stabilitás, a közbiztonság, a kulturális környezetünk, benne az emberi méltóság megőrzése, a nemzetállami értékek unión belüli szavatolása jelenti az alapot.

Egyébiránt tényleg váratlan és hihetetlen volna a delejes egymásra pillantás? Ha Csurka István 2009-es kijelentésére gondolunk, akkor aligha. Emlékezhetünk, a 2010-es választások előtt azt mondta, hogy „aki a Jobbikra akar szavazni, az tegye, de tudjon róla, hogy ezzel az MSZP-t és az SZDSZ-t támogatja, ugyanis a Jobbik e két párt fantomszervezete.” Máig érvényes szavaival már akkor felhívta a figyelmet: a 2010-es választások döntik majd el, hogy folytatódik-e az idegen megszállás, mely nem engedi munkához, jövedelemhez jutni a magyarokat, s mely megfojtja a magyar gazdaságot és a kultúrát, vagy ismét teret nyer magának a magyarság. A józan magyarok már akkor tisztában voltak vele, hogy a Jobbik nem másért, mint a Fidesz ellenében jött létre, hogy leválasszon róla szavazatokat, nagyobb teret biztosítva a balliberálisoknak a választási sikerhez. Ez azonban – hála Gyurcsány Ferenc áldásos ténykedésének – nem sikerült, sőt visszájára fordult.   

Vona Gábor és csapata ebben az időszakban balliberális háttérengedéllyel és jóváhagyással erőt gyűjtött, gárdamellényben masírozott, szidta a zsidókat, a cigányokat, hogy a radikális megnyilatkozásokra fogékony emberekből minél nagyobb szavazótábort tudjon magának toborozni. Ha nem lett volna rá titkos jogosítványuk, ugyanazok úgy beledöngölték volna a Jobbikot a földbe – éppen Havas Henrik és hétpróbás, gazember médiamunkás-társai közreműködésével – hogy a fülük se látszott volna ki.

És már itt is vagyunk a mában, a 2013 óta néppártosodó Jobbikkal, a koalíciós kormányzásra készülő Vonával, amelyben Szél Bernadett lehet a külügyminiszter, Mellár Tamás a pénzügyminiszter, Bod Péter Ákos pedig a Nemzeti Bank elnöke. Álmodik a nyomor. A háttérben pedig Simicskával, aki „atombombájával” hivatott megingatni az Orbán-kormány stabilitását. Magyarán elzavarni a sok józan Fidesz-szavazót, a sorosista nemzetellenes gazemberek csapatát pedig hatalomba ültetni s kiszolgáltatni az országot Gyurcsánynak, Vonának, és az Európai Egyesült Államok eszméjét a migránsok segítségével a nemzetállamok eliminálására felhasználni akaró sorosista Európai Bizottságnak.   

Ezért kell most kijönnie a Vonáról szóló Havas-könyvnek, mint 2002-ben Kende Péter Orbán Viktorról szóló förmedvényének. Akkor Orbánt igyekeztek lejáratni, most meg az alapvetően rasszista Vonát próbálják szalonképessé tenni. A cél persze, most is ugyanaz. A nyolc év alatt elsivatagosodott liberális kassza feltöltése és a hatalom megragadása, mint mindig: a magyarok rovására.

Hogy ebben a munkában Simicska mekkora részt vállal, pontosan nem lehet tudni, de hogy nagyot, az biztos. „Sajnos nem sikerült kihúznom Vonából, hogy van-e kapcsolata Simicskával vagy nincs” – magyarázza a kudarcát egy minapi interjúban Havas Henrik. Ez egész pontosan azt jelent, hogy nagyon is van kapcsolat a két ember között. És érdek is van, temérdek.

Simicska – túl azon, hogy bosszút akar állni Orbánon – fut a pénze után is, hiszen az elmúlt két évben 10 milliárd forintot tolt bele médiumaiba: a HírTv-be, a Magyar Nemzetbe, a Lánchíd Rádióba. Hogy az Index fenntartási igényeit ne is említsük, pedig az se két fillér.   

Vona pedig – gárdamellény helyett lélektelen forgatásra használt köpönyegében, merő becsvágyból – kapaszkodik a hatalom felé, hogy egyszer fordított szerepben nézhessenek farkasszemet a parlamentben Orbánnal egy azonnali kérdés kapcsán előálló konfliktusban.

Ebből a két gazember nem eszik. Hiába simogatja Vona és Havas egymásra nézve a budai Duna-parton, a Parlament épületével a háttérben a narancsokat, a Fidesz leváltása nem fog sikerülni.

Hazug, gyűlölködő, kispályás érdekemberek ugyanis soha nem fektethetik kétvállra a valóság végre meglévő reprezentánsait, a demokratikus igazság hiteles képviselőit.

https://leander.blogstar.hu/./pages/leander/contents/blog/44920/pics/lead_800x600.jpg
Havas Henrik,Könyv,nyomor,Vona
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?