A hülyék a túloldalon járnak

Mindig tud meglepetést okozni az olvasóknak a liberálbolsi média egyik hetilapja, a 168 óra. Címlapostól éppen tizenkét oldalon keresztül hirdette Soros György filantrópiáját. Ez nemcsak azért furcsa, mert egy igazi emberbarát személyiség, aki jótékonykodik, tevékenyen részt vesz mások életének jobbá tételében, az nem szokott ezzel dicsekedni. A jótevők legtöbbször csendes, visszahúzódó emberek, akik éppen azért jótevők, hogy mások sorsát tereljék kedvezőbb irányba, ne saját személyiségüket tolják kéretlenül előtérbe.

Ha úgy tetszik, a filantrópia magánügy, s akkor válik a legnemesebb tulajdonsággá, ha az is marad. Az igazi jótevőkről az emberek anélkül is tudják, hogy azok, hogy például a sajtó nagyobbik fele ezt rendre pertraktálná olvasóinak. Mint ahogy most tette a 168 óra több, mint tíz oldalon keresztül. Az, hogy benne megszólalt Iványi Gábor lelkész, aki csapatával Nobel-békedíjra jelölte Sorost, az már szinte természetes. Mint ahogy egyben nevetséges is, hiszen erre a díjra csak titokban lehet jelölni, s még azt sem lehet nyilvánosságra hozni ötven évig, hogy valaki jelölt volt ugyan, de végül nem kapott díjat. Ergo a jelölési felhajtás hivatalosan nem ér semmit. Annyi, mintha nem is jelölték volna. Csak arra jó, hogy valakik valamiért a közbeszédben tudják tartani a témát, Soros nagyszerűségét.

Ugyancsak az említett lapban Csontos Csaba, Soros egyik alapintézménye, a Nyílt Társadalom Alapítvány magyarországi szóvivője azt a történetet idézi föl, amikor Soros a katolikus egyház megkeresésére hangoskönyv formájában juttatta el a Bibliát a vakokhoz és gyengén látókhoz. Kérdezem én, ki ne értékelné ezt a nyolcvanas években történt jócselekedetet a legnagyobb elismerés hangján? Biztos vagyok azonban benne, hogy nemcsak a magyar származású üzletember cselekedett volna így, hanem még sok millióan rajta kívül, ha magánvagyonuk megengedte volna a támogatást.

Most nem szeretnék arról értekezni, hogyan szerezte Soros György a vagyonát, mert félreviszi a témát. A lényeg azonban, hogy az emberek döntő többsége melegszívű, közel áll hozzá mások segítésének vágya. Elég a ’Jónak lenni jó’ című tévéműsor évről évre növekvő sikerére utalni, miközben az adakozók adományaiknak pénzügyi hátterét saját, tiszta jövedelmükből biztosítják…

Miért mondtam el mindezt? Azért, mert érzésem szerint az olyan embernél, akinek filantrópiáját ilyen intenzíven hangsúlyozzák, akinek támogató emberszeretetéről nap mint nap meg akarják győzni a közvéleményt, ott valami nincs rendben. Ott valamit el akarnak fedni. Azzal a szemkápráztató dicsfénnyel, amivel a jótevő személyiségét beborítják.

Mert ugye a jótevő arról ismerszik meg, hogy úgy cselekszik, ahogy a rászorulók igénye, ha tetszik a szükség akarata diktálja. A kis úttörők jelmondata is az volt még a szomorú emlékezetű pártállami antivilágban, hogy csak ott segítenek, ahol tudnak. Ahol nem kell, ott nem segítenek.

Ha Soros György olyan nagyszerű filantróp ember, mint amilyennek beállítják, akkor miért baj neki, hogy például kerítést épít a kormány az emberek biztonsága érdekében, miért erőszakoskodik azon, hogy migránsokat telepítsen be olyan országokba is, ahol nem akarnak velük együtt élni. Egy igazi filantróp nem kerülhet olyan konfliktusba, hogy szembe megy azokkal az emberekkel, akiket ő boldogulásukban segíteni akar. Egy filantrópnak nem lehetnek emberellenes érdekei, mert akkor már nem is nevezhető filantrópnak. Akkor ő már valami egészen más.

Így aztán az lehet az olvasó érzése, hogy mennél nagyobb terjedelemben akarják bizonyítani, hogy Soros jó ember, sőt még annál is jobb, annál erőteljesebb lesz a kontraszt egykori jó és mai rossz cselekedetei között. Birokra kel a jóember filantrópiája a pénzember mizantrópiájával. Azzal a tulajdonságával birkózik a jó, amiről nem szólnak a dicsőítő sorok, de az emberek érzik, hogy az igazság nem a rivaldafényben van.

Aki országok társadalmával képes szembe menni, aki az ötszáz milliós Európa lakóinak akaratát veszi semmibe, arról nehéz filantróp emberként gondolkodni. Mert úgy viselkedik - kerülve a velük való találkozást, legfeljebb videóüzenetben véve fel velük a kapcsolatot - mintha gyűlölné őket. Ahogy a Soros-terv is ezt példázza. Az a terv, amelynek veszélyeiről a Sorost dicsfényben feltüntető médiumok még véletlenül sem szólnak egy szót sem. Ha mégis, akkor tagadják a létét. S még akkor is így van ez, ha egy-egy kiadványban bőven lenne rá hely, hiszen például a ”filantróp” ember simogatásának rendre nagy, olykor különösen terjedelmes felületet biztosítanak.

Természetesen még véletlenül sem akarok szerkesztési tanácsot adni egyetlen médiumnak sem. A végső cél azonban minden orgánumnál az, hogy a legtöbb olvasóhoz jussanak el a közölt gondolatok.

Ahogy azonban széllel szemben nem lehet pisilni, úgy a valósággal szemben sem lehet hosszú távon eredményesen hadakozni. Soros György tettei összességében pedig nem azt mondják a magyaroknak s a többi európai nemzetállam lakóinak, hogy a spekuláns jó ember. Hanem azt, bármily nehéz is kimondani, hogy rossz. Nagyon is rossz. S arról is az a magyarok véleménye, aki egy rossz emberből minden áron filantrópot akar maszkírozni.

Arany szavaival. „Változik a világ, gyengül, ami erős, És erős lesz, ami gyenge volt azelőtt.”

Kevésbé költőien: a hülyék a túloldalon járnak.

https://leander.blogstar.hu/./pages/leander/contents/blog/46045/pics/lead_800x600.jpg
168 óra,A hülyék a túloldalon járnak,Csontos Csaba,Filantróp,Mizantróp,Soros György
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?