Kis János a Fidesznek kampányol

Tengernyi karakterben közölt elemzést napjaink választás előtti politikai állapotáról Kis János filozófus, a Közép-Európai Egyetem (CEU) tanára a Magyar Narancs év végi számában. Ebben természetesen sok szó esett az Orbán-kormány hibáiról, részletesen elemezte az autokratikus állami berendezkedésből a kifejlett diktatúrához vezető szerinte rövid út megtételének lehetőségét, ugyanakkor többször is valószínűsítette, hogy csekély az esély a Fidesz választási sikerének megtorpedózására, viszont annál nagyobb a szerinte diktatúra közeli állapot megteremtésére. A próféta szóljon belőle!

Két dolgot azonban nem említett. Sőt: hármat.

A ’korrupció’ szót például egyszer sem írta le. Mintha a politikai riválisok által évek óta mantrázott vád elhagyásával jelezni akarná a „demokratikus” ellenzéknek, hogy hagyjanak már föl ennek sorozatos emlegetésével, hiszen teljesen hatástalan. Még senkinek nem sikerült semmiféle kormányzati korrupciót bizonyítani, így a vád emlegetése inkább szavazókat visz az ellenzéktől, mint hoz, miközben a kormánykoalíció tábora folyamatosan gyarapodik.

Nem említette továbbá, hogy tilos a Jobbikkal való bármiféle együttműködés kialakítása, sőt! Soraiból kiolvasható, szurkol azért, hogy minél gyorsabban végbe menjen az alakulat néppártosodása, hogy a következő, 2022-es választásokra készülődve már szinte természetes szövetségesként tekinthessen egymásra a Fidesz – minden ellenkező igyekezet ellenére – alapvetően még egymással szemben álló bal- és jobboldali ellenzékének szavazótábora. Kis János is úgy tesz, mint a holokauszt túlélő Heller Ágnes. Nem véletlenül tipegtek elő mindketten a Lukács-óvodából. Pedig édesapját már csecsemőkorában elvesztette, mert zsidó származása miatt nem jött haza a koncentrációs táborból, ahogy a holokauszt áldozata lett két anyai nagybátyja is. A Jobbikkal való együttműködés lehetőségének részletezésével ugyanakkor ő is azt vallja, mint Heller vagy Konrád György: nem számít a „hajdani” rasszizmus, nem számít, mit mondtak korábban s mind a mai napig a zsidókról, a cigányokról, hanem az, hogy mit képviselnek napjainkban. A cukiskodást. A Jobbik korábban elévülhetetlennek hitt bűneit Kis János is most egy csapásra megbocsátja. Csak azért, hogy szalonképessé tegye azt a pártot, amely nélkül elképzelhetetlen a Fidesz demokratikus úton való legyőzése. Pedig emlékezhetünk arra, hogy a rendszerváltoztatás után az antiszemitizmus azonnal a közéleti viták középpontjába került s azóta sem tűnt onnan el egy percre sem. Amikor valakit szalonképtelenné kell tenni, akkor máris lehet az antiszemitizmus bunkósbotjával hadakozni. Amikor pedig a fegyverforgató érdekei azt kívánják, akkor pedig egyszerűen semmissé nyilvánítják és átlépnek rajta, mint a kutyasz@ron. Az antiszemitizmus gerjesztője pedig az az SZDSZ volt, amelynek Kis János alapító tagja és első elnöke. Szerintük – konkrétan Tamás Gáspár Miklós szerint – az első szabad választáson 1990-ben, amikor már a kampányban végleg elváltak egymástól az addig egységesnek tűnő ellenzéki erők útjai, két irány között választhatott csak a magyarság: az MDF nép-nemzeti irányzata, azaz a „mucsa és lábszag” vagy az európai, korszerű, haladó és demokratikus SZDSZ-es tábor között, amely természetesen mindenek előtt liberális vala. Ez annyit jelentett, hogy vagy a polgári világot választhatták a magyarok, amire évtizedek óta úgy vágytak, mint semmi másra vagy az MSZMP-nek – a magát a kampányban a legnagyobb antikommunistának hazudó – SZDSZ színeiben pályára lépő alteregóját. Azaz a hatalom árulás árán való megtartása sem állt távol Kis Jánostól. Ahogy most is erről szól a nóta. Szerencsére most nem a liberális hatalom megtartásáról, hanem a Kis János szerint is hihetetlen távolinak tűnő lehetőség visszaszerzéséről, ismételt megragadásáról lenne szó.

És hogy mit nem említett még a filozófus írásában? Hát azt, hogy mit kezdenének az esetlegesen mégis megszerzett hatalommal? Milyen világot képzelnének el az általuk most is mélyen lenézett, változatlanul mucsainak és lábszagúnak tartott magyarok számára?

Vagy talán azért maradt ki ennek részletezése, mert ez már egyáltalán nem fontos, hiszen csak a lábszagú mucsaiakról van szó? Csak a hatalom és a pénz legyen ismét náluk? Vagy azt gondolják, hogy ezt úgyis mindenki tudja? Hiszen a legeurópaibb, legkorszerűbb, leghaladóbb és még annál is demokratikusabb társaság mit is tehetne elsőként az országgal, ha módjukban lenne? Természetesen lebontanák a kerítést és úgy engednék a nyakunkra a migránsokat, mint a huzat.

Azért ennyit Kis János rögzíthetett volna. Tudhatja jól, hogy egy írással foglalkozó úri ember helyzetelemzése nem nélkülözheti a közvetlen cél lényegére való utalást. Mint ahogy elegánsabb lett volna a szöveget olyan, egyébként vérlázító hazugságok nélkül is közreadni, mint „a kormányzópárt fojtogató médiatúlsúlya” vagy „a bírói függetlenség maradékának eltakarítása” vagy a „CEU kiüldözésére tett kísérlet”, illetve arról vizionálni, hogy a kormány az ellenzéket „megfojtás” révén akarja megszüntetni.

Summa summarun, a fentiekkel együtt nagyon hálás vagyok Kis Jánosnak, hogy közreadta írását. Semmire nincs ugyanis nagyobb szüksége a demokratikus jobboldal 2,5 milliós szavazótáborának, mint arra, hogy ilyen és ehhez hasonló gondolatmenetekkel frissen tartsák éberségüket, hogy az áprilisi választások eredményhirdetéséig mindenki tegyen meg mindent a sikerért, ami tőle a saját helyén megtehető.

Hiszen írásával – szándéka ellenére ugyan, de – Kis János valójában a Fidesznek kampányol. Köszönet érte!

https://leander.blogstar.hu/./pages/leander/contents/blog/46483/pics/lead_800x600.jpg
antiszemitizmus,fidesz,jobbik,Kis János,mucsa és lábszag,Tamás Gáspár Miklós
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?