Szabó szirénával menne a pamutbojt ellen

Különös ember ez a Szabó Szabolcs, a fővárosi 17. választókerület képviselőjelöltje, aki 2014-ben mindössze 0,6 százalékkal győzte le Németh Szilárdot. Ráadásul úgy, hogy igazából a csepeliek választották meg, mert a választókerülethez tartozó soroksári részen az Együtt politikusa vereséget szenvedett.

Azért kellett mindezt elöljáróban rögzíteni, mert Szabó most ugye ádáz harcot vív azért, hogy áprilisban is ő indulhasson a mandátumért. Ezt az MSZP fel is ajánlotta neki, feltéve, ha a szocialisták színeiben vállalja a megmérettetést. Ennek Szabó önérzetesen ellenált. 2014-ben nem volt ilyen finnyás, akkor vállalta a pártja a közös listán való indulást. Ez a lehetőség azonban december utolsó napjával lezárult számára, Molnár Gyula MSZP elnök pedig vasárnap az Echo Tv-ben megerősítette, hogy a csepeli körzetben már nem indulhat el az Együtt jelöltje, hanem az MSZP-s Bangóné Borbély Ildikó lesz a jelölt.

Persze, hogy ez mennyire végleges álláspont, azt a baloldalon sohasem lehet tudni. Az pedig már önmagában bűbáj, hogy egy gyulai származású, állandó lakhellyel jelenleg is ott rendelkező Szabó, illetve a kabai illetőségű, politikai tevékenységével Püspökladányhoz kötődő Bangó Borbély Ildikó küzd a jelöltségért a tősgyökeres helybéli Németh Szilárddal, aki már az előző ciklusbeli polgármesterségével is markánsan letette lokálpatrióta politikusi névjegyét a városrész asztalára. Még akkor is így van ez, ha Szabó Szabolcs a legutóbbi Magyar Narancsnak adott interjújában úgy értékelte teljesítményét, hogy „papucs orrán pamutbojt”. Azaz szerinte a 2014 előtt befejezett csatorna- és útépítések, a nagyarányú zöldfelületrendezések, a Duna-part, a kiserdő-rendezés számára smafu. Ami lehet persze egy ellenzéki képviselői vélemény, de a valósághoz nincs sok köze. Sőt, ha azt vesszük, hogy 2010 és 2014 között milyen gyászos pénzügyi helyzetben volt kénytelen kormányozni a Fidesz, akkor azok az általa lesajnált csepeli fejlesztések – a lehetőségekhez képest – nagyon is kiemelkedők voltak. S hogy az elmúlt négy évben mekkora lehetőségekhez jutott Csepel és Soroksár, arról nem is érdemes beszélni, mert a „szigetország” és szomszédja fejlődése nagyon is látványosnak mondható. Látványos anélkül is, hogy például a Jedlik Ányos Gimnáziumnak a közeli jövőben bekövetkező, ötmilliárd forint értékű teljes felújítását vagy a kétmilliárd forint értékű birkózóközpontot ideszámolnánk. Mindez Németh Szilárd közreműködése nélkül nehezen lett volna elképzelhető. Lehet, hogy Szabó Szabolcs ehhez egyáltalán nem fogható elmúlt négyéves képviselői teljesítménye saját szemében mégis kiemelkedő, míg a konkurenséé csak „pompon”, de ezt jobb, ha majd a választók ítélik meg.

Ezt azért merem leírni, mert Szabó Szabolcs különc véleménynyilvánítását saját maga minősíti szerénytelennek, amikor a Bangónéval folytatott lökdösődéséről nyilatkozik a Narancsban. „Szerénytelenül mondom, de ha mást indítanak [az MSZP-sek rajta kívül], akkor az a jelölt nem fog nyerni. (…) A választók a szerintük legesélyesebb ellenzéki jelöltre akarnak szavazni egyéniben.” Ez pedig Szabó Szabolcs szerint nem is lehet mást, csakis ő maga.

Mondja ezt az a képviselő, akinek a szavából csak akkor válik hír – szintén őt idézve –, ha elkezd szirénázni a parlamentben. Emlékezetes, a CEU-törvény vitájakor nyomta meg a kézisziréna gombját; a házelnök csökkentette is a tiszteletdíját 250 ezer forinttal miatta. („Ez a véleményem rólatok. Majd, ha a rendőrautó visz el benneteket, akkor ezt fogjátok hallani” – kommentálta hozzá illő „szerénységgel” rögtönzött parlamenti stand up comedy-jét a szirénázás alatt Szabó).

Valószínűsíthető, hogy Szabó Szabolcs szerénytelenségével, ami voltaképpen üres nagyképűségének visszafogottabb megjelölése, nehogy még többen elforduljanak emiatt tőle, bizonyára „ki lenne segítve” Csepel népe. Szirénáztak neki eleget akkor, amikor az az emlékezetes kettősgyilkosság történt arrafelé. Amikor egy MSZP-s által felbérelt fegyveres lelőtt egy iskolaigazgatót és egy tanárt az iskola épületében.

Ilyen alapon persze nem csoda, ha Szabó undorodik a szocialistáktól. Az előző választások előtt azonban mégsem volt finnyás, szövetkezett velük. Most meg azt gondolja, ha külön indulnak, akkor se személye, se pártja nem tartozik bele abba a balliberális ellenzéki körbe, amely a szakadék szélére juttatta az országot a rendszerváltozás előtti negyven évben éppúgy, mint 1990 utáni húsz esztendőben. Jobb, ha tudja, nagyon is beletartozik, ellenkező esetben környékére se mehetne a baloldali politikának.

Voltaképpen a fentiekben olvasható minden lényeges, amit az elmúlt négy évben a választók Csepelen és Soroksáron megtudhattak Szabóról. Rájöhettek arra, hogy egy nagyképű, a választóiért semmi érdemlegeset nem tevő embernek szavaztak bizalmat. Semmittevésben és nagyotmondásban persze ragyogó partnere Bangóné Borbély Ildikó. Az élet úgy hozta, hogy most valószínűleg egymás mellett és egymás ellen indulhatnak, s így kiderülhet az igazság. Melyiküket milyen arányban szeretnek, illetve utasítanak el az évről évre halványabban vöröslő csepeliek.

Mert nekik is saját és környezetük boldogulása és fejlődése a fontos. Ezt pedig nem a szirénázó, bérgyilkosokat foglalkoztató pártok fogják elhozni nekik.

https://leander.blogstar.hu/./pages/leander/contents/blog/47573/pics/lead_800x600.jpg
Bangóné Borbély Ildikó,Csepel,fővárosi 17. egyéni választókerület,Németh Szilárd,Soroksár,Szabó Szabolcs,Szirénázás
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?