Az LMP nem kockáztatja meg az őszinteséget

Ha valaki olvassa és hallgatja az LMP vezetőinek nyilatkozatait, akkor minden eszébe jut erről a pártról, csak az nem, hogy egy tisztességes alakulat.

Pedig elvileg az lenne a legegyszerűbb számukra, ha ahhoz tartanák magukat, amit hirdetnek. Nem véve tudomást arról, hogy a balliberális térfélen számos versenytárssal kell megküzdeniük az egyéni választókerületekben, mennének egyenesen előre azon az úton, amit papíron kitűztek maguk elé. Vagyis: nem közösködnek senkivel, aki benne volt az elmúlt húsz év politikájának alakításában. Ők – megint csak papíron – korszakot akarnak váltani, ezért nem óhajtanak közösködni lényegében egyik párttal sem. Így akarják legyőzni a Fideszt, s ennek szellemében fogalmazta meg Szél Bernadett miniszterelnök-jelölt, hogy melyek is lesznek első kormányfői intézkedései. Bár ezt az ember nehezen tudta komoly arccal végighallgatni/olvasni, hiszen nehezen elképzelhető, hogy a Nézőpont legutóbbi mérései alapján egy – a biztos szavazók körében – 9 százalékon álló párt teljesen önállóan miként akarja lebirkózni az 54 százalékon álló Fideszt. Ettől függetlenül Szél Bernadett keményen kiáll a párt ilyen sarkosnak látszó elképzelése mellett, miközben a párt másik társelnöke arról beszél, hogy az ellenzéki pártokkal való együttműködésről nincs belső döntés az LMP-n belül, de „olyan határozat sincs, ami ezt megtiltaná”. Szép, ugye? Ezek szerint olyan határozat aztán végképp nincs, amely valamiféle kommunikációs egységesítést írna elő a nyilatkozati joggal bíró zöldvezetők számára, hogy legalább a választópolgár legyen képes valamelyest eligazodni az LMP viselt dolgairól. Ám erről szó sincs.

Szél Bernadett azt a liberálbolsi tempót preferálja, amit Gyurcsányék, hogy nekik természetesen mindent szabad, s függetlenül attól, hogy közben millió és egyszer ellentmondásba keverednek egymással, esetükben csak az az érvényes, amit ők legutoljára mondtak. Ahogy a vérkommunistából tökliberálissá változott Heller Ági néni felmentette Vonáékat minden ősbűnük alól az eredményes Fidesz-buktató együttműködés reményében.

Szél se törvényt, se a nemzeti érdeket nem tisztelő magatartására nyilván a Soros Györgyhöz fűződő, színfalak mögötti kapcsolata ad felhatalmazást. Ezért kavar sokadszorra botrányt a parlament nemzetbiztonsági bizottságának ülésén, ezért mer bátran nemzetbiztonsági kockázattal bíró munkatársat jelölni  ugyancsak a nemzetbiztonsági bizottságba, s amikor ezt szóvá teszik, akkor még neki áll feljebb. Mosolyog a kamerába, ömlik belőle a hülyeség, a nemzetellenes arcátlanságok sora. Készséggel hagyja, hogy politikai ellenfelei súlyos vádakkal illessék csak azért, hogy addig is ingyen nyilvánossága legyen, hogy fészket rakhasson a vezető hírekben, ezzel is plusz népszerűséget próbálva gründolni magának és a pártjának. Mert a negatív reklám is jobb, mintha egyáltalán nem beszélnek az emberről, gondolhatja. Pedig ez egyáltalán nem így van, hiszen Szél és csapata látszólag jó ügyért kampányol, fel akarják  virágoztatni az országot, legalábbis ezt mondják. Ide tehát bizalomébresztő reklám kéne, nem pedig a szakadék szédítő mélységét megidéző negatív, ahova velük tényleg tartana az ország. Soros fülei számára viszont a negatívumok sora is zene, mert botrányról, rendetlenségről, kvázi rossz kormányzásról szólnak a hírek. S ez a zavarosban halászó sorosista kommandók számára nagyszerű terep, hogy erőszakos kormánybuktatásra mindig készen előbújjanak rejtekhelyükről, s nekifogjanak hőn áhított demokrácia-pusztító harcuk megvívásának. A hosszú várakozás miatt amúgy is elmacskásodott már a lábuk… (Reméljük, a tétlenségtől még nyávogni is fog, nem csak büdösödni.)

Summa summarum, az LMP Szél Bernadett szerinti függetlensége annyit jelent, hogy a nyilvánosság előtt senkivel, a háttérben viszont minden Soros érdekeltségű párttal és álcivil szervezettel lehet mutyizni, politikai pozíciókat osztogatni a kormánybuktatás reményében.

Ebben a politikai térben a korszakváltósdin is csak röhögnek a résztvevők, hiszen ha véletlenül mégis összejönne a Soros vágyai szerinti kormányváltás, akkor ugyanaz a 2010 előtti liberálfasizmus kerülne hatalomra, Gyurcsány nyílt vagy színfalak mögötti irányításával, amely szakadék szélére vitte az országot, s ahonnan a Fidesz visszahozta és fejlődési pályára állította. Davosban kiderült, hogy ebben már Soros se bízik igazán. Szó szerint: „…valószínűleg idén is a Fidesz nyeri majd a választást.”

Miközben tehát az LMP egyik feje, Szél a mindenáron való önállóság hangoztatása felől jut el a libsikkel való titkos együttműködésig, Hadházy a másik megoldást választotta. Ő nem csinál nagy titkot abból, hogy kulcsfigurákkal együttműködnek, ahogy az ellenzékkel való kooperáció lehetőségéről is nyíltan beszél.

Legutóbb a Magyar Narancsban pöckölte ki hetykén a nyilvánosságba, hogy bizony ő már találkozott Simicska Lajossal és fiával is. Ráadásul ő kereste, mert kíváncsi volt rá, emberileg hogyan érintette az Orbán Viktorral való összeveszése. Mi a francot érdekel az engem, ha nem akarok semmiféle kapcsolatot teremteni más pártokkal a választásokon, hogy időközben a legnagyobb ellenzéki párt támogatójává avanzsált Simicskának milyen az emésztése. Ha baj van vele, van pénze, gyógyíttassa meg. És kész. Hadházy csak az állatok gyógyításához ért, így nem lehet ezügyben érdekelt. Vagy ki tudja?

„Véletlenségből” azért csak megkérdezte Simicskától, hogy lát-e esélyt a kormányváltásra? És képzeljék, azt mondta a nagy oligarcha, hogy lát! Úgy gondolom, ezért már bőven megérte őt felkeresni. Nyilván itta Simicska szavait. Valószínűleg rövidital formájában, ha csak erről esett szó, bár ez elég nehezen hihető. Miután bennünket, olvasókat ostoba fajankónak néz, hülye fejjel azt gondolom: Simicskának a nagy titokról nyilván nem beszélt. Arról, hogy LMP-s jelöltek vissza fognak lépni más politikai erők számára. Ezt csak a sajtóban jutott eszébe megszellőztetni, szintén a Narancs-interjúban.

Szóval látnivaló, hogy a kétfejű sárkány LMP igyekszik hülyének nézni még saját választóit is.

Az a minapi kutyakomédia, amit a Fortuna hajón tartott zártkörű rendezvény kapcsán rendeztek pedig a fentiek ismeretében egyáltalán nem meglepő. Itt születhetett az az egyezség, hogy Simicskáék anyagi és médiaelőnyökért cserébe lényegében éppen úgy zsebre tették a függetlenségégükre oly büszke LMP-t, mint korábban a Jobbikot. Aztán a legalább tíz fős kupaktanács tagjai – nevetséges konspiráció közepette – úgy hagyták el a hajót, hogy még az azonos pártbéliek se jöttek ki közösen a fedélzetről senkivel. Mindenki szigorúan önállóan távozott. Vona még büszke is volt arra, hogy testőrök nélkül sétálgatott az éjszakai Duna-parton. Schiffer meg azért húzta fejére – mintegy álcaként  – a kapucnit, mert utálja a sapkát. A lebukottak hazug bohóckodása volt az egész.

Bárhonnan is közelítünk az LMP felé látnivaló, semmiféle jót nem tapasztalhatunk náluk.

Az író Fekete János úgy fogalmaz: „Nincs nagyobb kockázat, mint az őszinteség. A hazugság a puhatestűek mészváza: tartást ad, gerincet pótol.”

Őszintétlen pártra pedig luxus bizalmat pazarolni.

https://leander.blogstar.hu/./pages/leander/contents/blog/47814/pics/lead_800x600.jpg
Az LMP nem kockáztatja meg az őszinteséget,Hadházy Ákos,LMP,Szél Bernadett
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?