Agyonlövés helyett pacsi – DK, Jobbik és a nagybácsi

Valószínűleg még az április 8-i választás előtti utolsó pillanatokban is lesznek visszalépések az ellenzéki térfélen, mondta Gyurcsány Ferenc a minap egy háttérbeszélgetésen. Ez, ugye, teljes mértékben egybecseng azzal, amit a Soros-paktumról megírtunk, hogy 66 választókerületben bizony lesznek visszalépések a legesélyesebb ellenzéki jelölt javára. A paktumról persze senki nem szól egy szót sem, de a visszalépések lehetőségét nem tagadja például Gyurcsány és Szél Bernadett sem.

Ezek szerint még a DK és a Jobbik között is létrejöhet turbékolás, függetlenül attól, hogy Gyurcsány ezt elutasította. Legutóbb például a Magyar Narancsban. Amit, őszintén szólva nem csodálok, hiszen biztosan emlékeznek, hogy 2011-ben Toroczkai László, jelenleg jobbikos alelnök még Gyurcsány agyonlövéséről beszélt. Sőt, mindezt szeptemberben meg is erősítette szintén a Magyar Narancsnak. Jó Toroczkaink tehát nem beszél a levegőbe. Szeptemberben így fogalmazott: "Én is nagyon sokszor mondtam, hogy agyonlőném Gyurcsány Ferencet", illetve „szívességet tettünk volna a magyarságnak, ha tizenéves korában, a KISZ-táborban lőttük volna agyon”. Amikor az újságíró megkérdezte Toroczkaitól, hogy ezeket ma, Jobbik-alelnökként is vállalhatónak tartja-e, kurtán csak annyit válaszolt: „Igen.”

Bocsánat, hogy ilyen szörnyűséget idézünk, de a valóságot nem tudjuk másképpen bemutatni, csak ha szöveghűek vagyunk. A másik ember életével, testi épségével nem lehet játszani semmilyen körülmények között, még politikai felhangok okán sem.

Most se hoztuk volna szóba a történteket, ha nem derül ki, hogy a választás előtti utolsó napokban akár a DK és a Jobbik is egymás nyakába borulhat. Turbékolhat Gyurcsány Ferenc és az ő halálát vizionáló Toroczkai László. Egyszerűen azért, mert a háttérszervezet nem az éppen indulni készülő jelöltet tartja a legesélyesebbnek, hanem a másikat. Például a DK-s jelölt helyett a jobbikost vagy fordítva.

Milyen őszinte boldogság öntheti el majd a főszereplők szívét – feltéve, ha van nekik – ha a megállapodás végén egymás tenyerébe csapnak.

Elképzelem a jelenetet, amikor például Gyurcsány és Toroczkai fülig érő szájjal közeledik egymás felé.

– Pillanat, Ferikém! – szól a magát „önként és dalolva” meggondolt Toroczkai – csak leteszem a pisztolyt az asztalra. Gyurcsány nagyot nyel és konstatálja, hogy oké, akkor most mégsem lövik agyon. Az arcok kisimulnak, a mosoly mázát mindketten magukra festik, majd felszabadultan egymás tenyerébe csapnak s kölcsönös lapockalapogatással felszabadultan folytatják az ünneplést.

Képzeletben máris létrejöhetett tehát a váltig tagadott visszalépés, más szóval együttműködés a DK és a Jobbik között, amire a valóságban sem kellhet sokat várni. Még olyan áron is, hogy Toroczkai letett régi vágyáról, Gyurcsány pedig finomkodva eldünnyögi az orra alatt, amit a Narancsban is elmondott az „agyonlövésről.”  „Ezt legalábbis a demokratikus közbeszédbe nem beleillő politikai gesztusnak vélem és élek a gyanúperrel, hogy Toroczkainak vannak követői. Amit Vona Gábor szeretne mutatni a pártjáról, az nem feltétlenül fedi a párt tényleges viszonyait.” De ettől a kézszorítás az kézszorítás, a politikai szövetség megköttetett az egymásért jó okkal nem rajongó pártok vezetői között. Győzött a háttérben vezénylő amerikai nagybácsi akarata.

Ilyen szövetségeket képes létrehozni a Soros-paktum. Csak azért, hogy általa esetleg egy gyenge, bevándorláspárti, kívülről irányítható kormánya legyen Magyarországnak. Sajnos, akár közel is kerülhetünk hozzá. Ha a magyarok engednék. De nem fogják!

Isten óvjon tőle bennünket!

https://leander.blogstar.hu/./pages/leander/contents/blog/49482/pics/lead_800x600.jpg
agyonlövés,Gyurcsány Ferenc,Soros-paktum,Szél Bernadett,Toroczkai László
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?