Sargentini és Tamás Ervin: A hazugság útján

Különleges fából vannak faragva a liberálisok, legyen a színük bármilyen a szegfűs rózsaszíntől a királykéken át a görögdinnye-zöldig. S mindez nemzetközi síkra vetítve is messzemenően igaz.

Láthatjuk, Sargentini és Tamás gondolatait is egyaránt az Európában néhány évtizede gyengélkedő liberalizmus vezeti, amely régóta nem néz szembe a valósággal, csak a globalista elit érdekeit akarja kikényszeríteni. Diktatórikusan, demokráciának álcázva.

Emlékezzünk csak a holland zöldpárti Judit Sargentini minapi magyarellenes kirohanására az Unió Libe bizottságában, amelynek minden megállapítása hazugságra épült. Ezt persze jól tudta Sargentini asszony is, mégis közreadta jelentéstervezetét. S amikor a magyar küldöttség átnyújtott valamennyi bizottsági tagnak egy-egy, a jelentéstervezetet pontról pontra cáfoló dokumentumot, majd Szijjártó Péter a televízió által közvetített vitában minősített hazugságok gyűjteményének nevezte a dokumentumot, akkor ismételten és sokadjára meg tudott lepni bennünket a válasz. Mi több, meg tudta döbbenteni mindazokat, akik ésszerű választ vártak a külügyminiszter nagyon konkrét és nagyon egyértelmű megállapítására. Mit mond erre Sargentini? Azt, hogy Szijjártó nem nevezheti őt hazugnak! Főleg, ha konstruktív akar lenni. Nem őrület? De hát a teljes jelentése valótlan, ráadásul minden képviselő kézhez kapta a pontonkénti cáfolatot. Ezek után nem az a dekonstruktív, aki a hazugságokat dokumentumba foglalta és közreadta, hanem az, aki erre rámutat.

Vajon mi mást mondhatott volna erre a munkáját mindig korrekten és magas minőségben végző Szijjártó? Csak a valóságot, hogy itt egy koncepciós eljárás anyagának is beillő dokumentumról van szó, mert Magyarország útjában áll a szélsőséges bevándorláspárti terveknek. Ezért kell kétségbe vonni nálunk a jogállamiságot, a demokráciát, a sajtószabadság meglétét, holott mindez – ők is tudják nagyon jól – a legszélesebb mértékben mindenki rendelkezésére áll.  

Mindezt annak kapcsán kellett előrebocsátanom, hogy elolvastam Tamás Ervin publicisztikáját a legutóbbi 168 órában. A mindig igényesen fogalmazó egykori népszabis szerző, aki évtizedek óta él a magyar valóságban és publikál róla, ezért aztán nem hasonlítható a jelentésekből tájékozódó Judith Sargentinihez. Mégis belefogalmaz a szövegébe olyan médiavilággal kapcsolatos valótlanságot, amely nem méltó hozzá. Ha Sargentini csak ezt az egyetlen fals megállapítást tette volna jelentésében, s az összes többi jelzése tényszerű, akkor sohasem kapott volna olyan minősítéseket a magyar minisztertől és európai parlamenti tagjainktól, mint így. Igaz, akkor az egész jelentése nem ért volna egy fabatkát sem. Nem azért kellett neki ezt elkészítenie, mert megbízói a magyar valóságra akár csak egy fikarcnyit is kíváncsiak lettek volna, hanem azért, hogy hazugságaik révén nyomást tudjanak rá gyakorolni a migránsok beengedése érdekében.

De vajon mi vezeti Tamás Ervin kezét, amikor az ellenzék választási vereségét egyebek közt a médiában való jelenlét hiányával is magyarázgatja? Így fogalmaz: „A szervezettség a múlté, a pénz, a médiában való jelenlét is és a tartalom hiánya régóta elkönyvelhető.” Írja ezt az a Tamás Ervin, akinél kevesen ismerik jobban a hazai médiaviszonyokat, s aki baráti borozgatás közben még azt is valószínűleg hajlandó lenne elismerni, hogy a médiumok érdekeltségi aránya még mindig 70 százalék körül van az ellenzék javára. De maradjunk a 168 óra ugyanazon számánál, amiből Tamás Ervin mondatát idéztük. Néhány lappal előrébb Körösényi András, a kormánypártisággal még véletlenül sem vádolható politikakutató, a Corvinus egyetemi tanára mások mellett ezt mondja: „…úgy vélem, nem áll az a gyakori állítás, hogy csak kormánypárti média volt a kampányban. Gondoljunk a két országos napilapra, egy sor internetes lapra és több kisebb tévécsatorna mellett az RTL Klubra.” Utóbbi a híradóinak átlagosan közel egymilliós nézettségével régóta vezeti a népszerűségi listát.

Jó, hogy nem nekem kellett Tamás Ervint a tényekre emlékeztetnem. Sargentini és Tamás esetében az a gond, hogy a valóság sokkal erősebb annál, amit valótlanságaikkal szőnyeg alá akarnak söpörni. Az európai elit jól tudja, hogy a nemzetállamok népe nem óhajt a migránsokkal együtt élni, üzleti megfontolásból mégis rájuk akarják őket erőltetni. Tamás Ervin is jól tudja, hogy nem a médiumokban való megjelenés szerinte nem kellő mértéke okozta az ellenzék súlyos vereségét, hanem inkább vezetőinek hiteltelensége, pártjaik víziótól mentes száraz szakpolitizálása, az emberek lelkének érintetlenül hagyása.

Láthatjuk, Sargentini és Tamás gondolatait is egyaránt az Európában néhány évtizede gyengélkedő liberalizmus vezeti, amely régóta nem néz szembe a valósággal, csak a globalista elit érdekeit akarja kikényszeríteni. Diktatórikusan, demokráciának álcázva.

Magyarországon már kiderült, hogy ez az út sehová sem vezet. Reméljük Európában is csúfosan megbukik jövőre.

https://leander.blogstar.hu/./pages/leander/contents/blog/51889/pics/lead_800x600.jpg
hazugság,Judith Sargentini,LIBE,Szijjártó Péter,Tamás Ervin
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?