hirdetés
Blogolj!

A többség akarata – A szeretet a biztos jövőnk záloga

Ne sajnáljuk az időt arra, hogy „szeretetben együtt legyünk. Mert ha arra figyelünk, hogyan szerezhetünk másnak örömet, egyszerre csak azt fogjuk észre venni, hogy mi is boldogabbak vagyunk” – fogalmazott Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek a fővárosi Szent István-bazilikában szenteste.

Erdő Péter (képünkön). Ne sajnáljuk az időt arra, hogy „szeretetben együtt legyünk. Mert ha arra figyelünk, hogyan szerezhetünk másnak örömet, egyszerre csak azt fogjuk észre venni, hogy mi is boldogabbak vagyunk”. (Fotó: pestiracok.hu)

S vajon mi történik azokkal, akik az együttlétek alkalmával rendszeresen a gyűlöletet sugározzák magukból? Vajon azzal, ha csak azért figyelnek a másikra, hogy számukra bajt okozzanak, akkor egyszerre azt fogják-e észre venni, hogy maguk is boldogtalanabbak lesznek?

Mit éreznek azok az emberek, akik advent idején tudatosan a rosszra készülődtek?

Mit éreznek azok, akik önös érdekből, tehetetlenségük okozta dühből tervezgetni kezdték, hogy száz éve soha nem látott botrányt okoznak abban a parlamentben, amely csak a leutóbbi tíz évben is hozzásegítette a nemzetet, hogy a szakadék széléről fejlődési pályára álljon?

Mit éreznek azok, akik saját testükkel zárják el az utat, hogy a levezető elnök elfoglalhassa a helyét az ülésteremben?

Mit éreznek azok, akik beleülnek a miniszterelnöki székbe, s kezüket a gombokra téve megakadályozzák, hogy szavazzon? Akik közvetlen közelről belesípolnak az arcába vagy emberi auráját megsértve videófelvételt készítenek róla?

Vajon mit érez az a nem is olyan régen még többszáz milliós titkos vagyonnal rendelkező társával éhségmenetet szervező piros pólós ember, aki szándékosan nekimegy a rendőröknek azért, hogy aztán – ugyancsak a látványos s ugyancsak teljes egészében hazug „munkásérdek-képviselet” jegyében – a rendfenntartókra igyekezzen rásütni az erőszakosság bélyegét?

Vajon mit érez az a fiatalember, aki büszkén vallja, hogy füstbombát dobott a rendőrökre, megadva ezzel a jelet a durvább erőszakoskodások megkezdésére?

Vajon mit érez az az provokatőr, aki tudván, hogy a rendőrök a türelem parancsának engedelmeskednek, ezért különös felszabadultsággal felszabadultan köpdösi arcul, vizeli le őket?

Vajon mit érez az a háttérben megbúvó szervező, aki fizet azért, hogy a szélsőségesség minél több formában nyilvánuljon meg a karácsonyfával feldíszített adventi téren?

Ezek az emberek tényleg csak azért figyelnek egymásra, hogy az együttlétek alkalmával bajt okozzanak?  A tények azt mondatják, hogy igen.

Ami ebben a szomorú helyzetben mégis ad némi reménységet a szeretet jövője számára, hogy e negatív érzések tulajdonosai kevesen vannak. Hogy gyűlölködésüket még azokra sem tudják maradéktalanul átragasztani, akik alapvetően velük szimpatizálnának. Lehetséges, hogy ettől ez a szűk kör nem lesz boldogtalanabb. Sőt!

A többség azonban örömet akar okozni a másiknak és szeretetben akar élni. S nemcsak karácsonykor. Hál’ Istennek, most végre a többség szava dönt. Ez a biztos jövőnk záloga.

https://leander.blogstar.hu/./pages/leander/contents/blog/66794/pics/lead_800x600.jpg
Advent,Erdő Péter,Erőszak,füstbomba,gyűlölet,Szent István-bazilika,szeretet
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?